• Anyás-Apás

A nehézbombázókat női pilóták vezették… ja, nem

Egy brit történész tudatos történelemhamisítást hajt végre. Szerencsére „csak” a gyerekszobában, amikor azt meséli lányainak, hogy a II. világháború brit harci gépeinek pilótái között bőven voltak nők is. Azt mondja, ezzel az a célja, hogy megtanítsa lányainak: nőként is bármit elérhetnek az életben, kövessék hát vágyaikat!


Érdekes hozzáállás, és számomra kicsit önellentmondás is. A poszt végén kiderül, hogy miért.


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


A múltkor írtam az Easyjet női pilótáját ért tahó beszólásról. Nagyon jellemző volt a poszthoz érkezett egyik komment, mely szerint:

„Nem tudom miért kell azonnal visongásba kezdeni, tahóságot kiáltani. Tudományosan igazolt tény, hogy a nőknek evolúciósan rosszabb a térlátása, tájékozódása és a térben való elhelyezkedés meghatározásának a képessége. Ebből adódóan női pilóta által vezetett repülőgépen ülni nagyobb kockázattal járhat, mint férfi általin. Azt pedig általános igazolásnak venni, hogy EGY női pilóta EGYSZER vészhelyzetben letett egy gépet, erősen a szánalmas kategória.”

A kommentelő szerint tehát bizonyos foglalkozások megfelelő szintű betöltése eleve a mission impossible kategóriája a nők számára. Megengedve, hogy a nők és a férfiak között valóban vannak bizonyos biológiai és pszichológiai különbségek úgy általánosságban (ami nem is baj szerintem), akkora egyéni különbségek is vannak, hogy ami az egyiknek nehezebben megy, azt a másik simán hozza és fordítva. De ez a férfiak között sincs másként. Az egyik képes elvezetni egy gépmonstrumot, míg a másik inkább egy óraszerkezettel szöszmötöl.

De van, aki egészen érdekesen értelmezi, mi a legjobb módja, ha azt akarja megtanítani lányainak, hogy egy nő is képes betölteni bármilyen feladatot, ne korlátozza hát őket női mivoltuk, amikor hivatást választanak.

A BBC történelmi témájú műsorának történész szakértője, Dan Snow a közelmúltban elismerte, hogy messze nem a valós tényeket tárja lányai elé, amikor arra kerül a szó, hogy a nők milyen szerepet töltöttek be a történelemben. A II. világháborúról szólva például azt meséli, hogy a brit Spitfire-ek bátor pilótái között bőven voltak nők is. Tisztában van vele, hogy idővel a lányai is rájönnek majd, hogy ezzel kapcsolatban nem mondott igazat nekik, de ezzel egyelőre nem foglalkozik, azt mondja, hogy azon a hídon majd akkor kell átmenni, amikor odaérnek.


„Meg akarom kímélni őket a zord igazságtól”

„Nem akarom, hogy a lányaim máris szembesüljenek a XX. század zord igazságával, a nemi diszkriminációval – mondta el a BBC műsorában a 39 éves történész, aki három gyerek édesapja, a 3 éves kisfiún, Wolfon kívül két lánya is van, a 2 éves Orla és a 6 éves Zia. − A múltkor múzeumba vittem őket, ahol Zia csak ment és ment sorról sorra, nézte a II. világháború repülőgépcsatáiról készült fekete-fehér fotókat, és csak azt hajtogatta: fiú, fiú, fiú, fiú, fiú, fiú, fiú, fiú, fiú, fiú… Valami magyarázatot kellett adnom neki arra, hogy a nőket miért csak báli ruhában vagy mereven a kamerába néző egyenruhásként látja, miközben a férfiak hősök módjára harcolnak, repülőgépet vezetnek, hegyeket hódítanak meg. Valamit ki kellett találnom. Azt meséltem hát neki, hogy a Spitfire-pilóták között is voltak nők, ők is vezettek repülőgépeket, ők is bátran harcoltak. Tudom, hogy később valamikor az iskolában megtanulja, hogy a nők nem vállalhattak aktív frontszolgálatot a II. világháborúban, de ezzel majd akkor foglalkozom, ha majd szembesít a füllentésemmel.”

Állítása igazolására egy fényképet mutatott a kislánynak egy pilótanőről, mely egy repülőgép pilótafülkéjében készült, azt állítva róla, hogy a fotó egy repülőgépcsata hiteles dokumentuma. A fénykép egyébként valódi, csak nem a háború golyózáporában készült. A pilótafülkékben ugyanis már a világháborúban is ültek nők, csak nem bombákat pottyantottak le a levegőből, hanem a brit gyárak, városok és haditámaszpontok között repültek, biztosítva az ellátást és az összeköttetést. Mindezzel a történésznek az a célja, hogy a lányai azt tanulják meg, hogy egy nő is bármire képes, vágyaiknak csak a csillagos ég szab határt.


Nők nélkül nem ment volna

Na, akkor egy kis történelmi visszatekintés, bár én – Dan Snow-val ellentétben − nem vagyok történész. Nos, a világháborúban igenis részt vettek nők. Először 1941-ben intéztek felhívást a brit nőkhöz, hogy vállaljanak feladatot a háború által az országra rótt feladatok ellátásában. Először a 20 és 30 év közötti egyedülálló nőket hívták be, 1943 közepére azonban az egyedülálló nők 90 százaléka, a férjezettek 80 százaléka dolgozott gyárakban, vagy otthon Angliában, vagy a csaták hátországában. Hadianyagot, gépeket gyártottak, biztosították a katonák utánpótlását, buszt vezettek, és még sorolhatnám.

De ha Dan Snow szerint csak az a nő volt hős, akik a golyózáporban helyt állt, akkor emlékeztetni szeretném arra, hogy a Florence Nightingdale-ek és utódaik nélkül egyetlen háborút sem nyerhettek volna meg a hős férfiak, és sokkal többen meghaltak volna, mint nélkülük. Ők voltak azok, akik a hátországban ápolták a sérülteket, segítették az orvosokat abban, hogy életeket mentsenek, vigaszt, bátorítást és mosolyt nyújtottak a sérült katonáknak. Azoknak a katonáknak, akik Dan Snow szerint a háború kizárólagos hősei.

De ha ez sem elég Dan Snownak, akkor javaslom nekik, hogy guglizzon rá, hogy a történelem során hány nő alkotott hatalmasat a tudományokban, a művészetekben és a civil életben. Nem mindig könnyen, sőt sokszor hatalmas áldozatok árán, nagy hátrányból indulva, de megtették. Nagyon sokan vannak, bőven van hát példakép, akiket a lányai elé tud állítani ahelyett, hogy nőket hazudik a Spitfire-ek pilótafülkéjébe.

#gender #nemi_sztereotípiák #nemi_diszkrimináció


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2019 Anyás-Apás