A modern szülők három legnagyobb tévedése
Ma szülőnek lenni állítólag egészen mást jelent, mint akár 15-20 évvel ezelőtt. A mai szülők szerint tájékozottabbak, liberálisabbak, jobban rá vannak hangolódva gyerekük igényeire, mint akár anyáik, pláne nagyanyáik. Akik különben is a dínók korából itt maradt őskövületek. Közben nem veszik észre, hogy a mai gyereknevelési stílus sehová sem vezet, zsákutca...
...legalábbis egy brit gyerekcsősz, Emma Jenner, a „Keep Calm and Parent On” című könyv szerzője szerint. Ezt írja:
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
„Összességében egy optimista ember vagyok. Hajlamos vagyok hinni abban, hogy végül minden a legjobb módon működik, hacsak bizonyítékok sora nem utal ennek ellenkezőjére. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy drámázós típus. Ezért van az, hogy amikor azt mondom, hogy a modern gyermeknevelés komoly bajban – hogy ne mondjam, krízisben – van, akkor azt remélem, hogy meghallgatásra és odafigyelésre találok. Két évtizede dolgozom szülőkkel és gyerekekkel szerte két kontinensen, és amit az utóbbi években látok, az megriaszt.”
Emma Jenner eztán sorba veszi, hogy tapasztalatai szerint mi a három legfontosabb probléma, ami miatt riadót fúj a mai szülőknek.
1. Félünk a saját gyerekeinktől. Erre Emma Jenner rögtön egy példát hoz: a szülő reggelire egy bögre tejjel kínálja totyogós korban lévő gyerekét. Ha a gyerek azt mondja: „A lila bögrét akarom, nem a kéket!”, akkor a szülők többféle módon reagálhatnak. A tapasztalt nanny szerint a leggyakoribb reakció, hogy az anya elsápad és pánikszerűen áttölti a tejet a lila bögrébe, még mielőtt kitör a hiszti. Pedig ez nagy hiba! Mitől féltek anyák? Ki itt a főnök? – teszi fel a kérdést. Hadd hisztizzen, hagyjátok ott, igazán nem muszáj végighallgatnotok a kiabálást – tanácsolja. Az ég szerelmére, csak nem fogtok extra munkát csinálni magatoknak, mert a gyereknek úgy tetszik. De ennél is fontosabb, hogy milyen rossz üzenetet hordoz a gyerek számára, ha azt érzi, hogy minden úgy történik, ahogy ő akarja.
2. Lejjebb vettük a lécet. Ha a gyerek nem megfelelően viselkedik, akár nyilvánosan, akár otthon, akkor a mai szülők hajlamosak megvonni a vállukat azzal, hogy „hát istenem, a gyerekek már csak ilyenek”. Szeretnék biztosítani mindenkit, hogy ezek nem szükségszerű viselkedésformák. A gyerekek sokkal többre képesek, mint amennyit a szülők tipikusan elvárnak tőlük, legyen az megfelelő magatartás, az idősek tisztelete, a kötelességek teljesítése, az önuralom. Nem hiszed, hogy a gyereked rendesen végig tud ülni egy ebédet az étteremben? Badarság. Nem hiszed, hogy a gyereked kérés nélkül is képes leszedni az asztalt vacsora után? Megint csak badarság. Az egyetlen ok, amiért nem teszi meg az, hogy soha nem mutattad meg neki, hogyan kell, és soha nem vártad el tőle. Ennyire egyszerű. Emeld meg a lécet, és a gyereked át fogja ugrani!
3. Nem törődünk egymással. Régebben a buszsofőr, a tanár, a boltos és a többi szülő is feljogosítva érezte magát, hogy rászóljon a rendetlenkedő gyerekre, ezért a gyerekek akkor is kénytelenek voltak úgy viselkedni, mint szüleik jelenlétében, ha azok éppen nem látták vagy hallották, hogy mit csinálnak. Mindenki előtt ugyanaz a közös cél lebegett: jól nevelt fiúkat és lányokat nevelni. Manapság mindenki ódzkodik attól, hogy rászóljon más gyerekére. A szülők tökéletesnek akarják látni saját csimotájukat, és gyakran nem hiszik el, amikor a tanár nagy más felnőtt azt jelzi nekik, hogy ez messze nincs így. Ilyenkor inkább dúlva-fúlva berohannak a tanárhoz ahelyett, hogy saját gyereküknek magyaráznák el, hogyan kell viselkedni az órán. A szülők azt érzik, hogy a gyermekükről magukban kialakított tökéletes képet ki kell vetíteniük a világra, és sajnos a bizonytalanságukat az is táplálja, hogy sok szülő hajlamos ítélkezni más szülők felett. Ha egy gyerek nem megfelelően viselkedik, akkor minden tekintet rosszallóan az anyára irányul. Pedig inkább megerősítést kéne nyújtani számára, mert a hiszti forrása gyakran egyszerűen az, hogy a gyerek nem kapja meg azt, amit akar. A sok ítélkezőnek ilyenkor inkább azt kellene mondania: „Hé, jól csinálod! A saját bőrömön tanultam meg én is, hogy a határok meghúzása kemény meló.”
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!