A meztelenség szabályai: miért dobják le a ruhát a legkisebbek?
Frissítve: 2020. júl. 28.
Amikor az anya egy fárasztó nap estéjén végre ágyba dugta a kétévesét, gyorsan lezuhanyozott és leült még egy kis énidőt lopni magának, álmában sem gondolta volna, hogy még korántsem ért véget a nap. Hamarosan üzenet érkezett a szomszédjától egy fotó kíséretében: „A kisfiad meztelenül áll az ablakban”. De mire felsietett a gyerekszobába, a kisfiú ismét úgy ült az ágyában, mintha háromig sem tudna számolni.
Azt mondja, egyáltalán nem meglepődött meg az eseten, mert a 2 éves Dax világ életében utálta a ruhákat. De mi a helyzet a meztelenséggel? Meddig normális, hogy egy gyerek ruha nélkül mutatkozik például a strandon – vagy éppen a gyerekszoba ablakában?
Jennifer Boysen egy este lefekvés után még megengedte a kisfiúnak, Daxnak, hogy elalvás előtt még egy kicsit nézegesse a képeskönyvét. Ő maga a nappaliba ment, hogy lazítson egy picit, mielőtt ő maga is ágyba bújik. Nem sokáig élvezhette azonban a csendet és a nyugalmat, mert hamarosan üzenet érkezett a telefonjára a szomszédból:
„A kisfiad meztelenül áll az ablakban”.
„Mire visszamentem a gyerekszobába, Dax már ismét az ágyában ült. Nem lepődtem meg a dolgon, mert 4 éves bátyjához hasonlóan Dax is utálja a ruhákat, és egyébként is egy szál pelenkában érzi a legjobban magát. Ha rá is adok valamilyen ruhát, azt hamarosan lehántja magáról
– mesélte az anyja. Végül hozzátette:
„Talán nudista lesz.”
Arról is beszámolt, hogy másnap egész nap nem tudta abbahagyni a nevetést a mulatságos sztorin:
„Ez valami olyasmi, mint amikor egy hajszás nap után végre hazaesel és azt hiszed, hogy legalább este lesz pár perc nyugalmad, de mindig történik valami, amire nem számítasz. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, mert eszembe sem jutott, hogy ilyesmi megtörténhet, ezért úgy döntöttem, inkább nevetek rajta, és a szomszédaim is velem nevettek. Nekik is van gyerekük, ezért már ők sem lepődnek meg semmin.”
Azt is elárulta, hogy fogalma sem volt arról, hogy szélsebesen végig futja a netet a fotó, amit feltett a közösségi oldalára (természetesen a kényes részeket kitakarva). Pedig ez történt, a fotót több mint százezren megosztották és több tízezer lájkot kapott.
„Igyekszem transzparensen élni az életünket. Tudom, hogy tele van a közösségi média tökéletes családok és mosolygó gyerekek fotóival, de vannak a szülői létnek valós pillanatai is. Ez pont ilyen volt, és mivel nagyon mulatságosnak találtam, megosztottam másokkal is”
– magyarázta, miért posztolta a fotót a netre. Igazából először csak az ismerősei láthatták a Facebookon, de a rokonok és barátok javaslatára nyilvánossá tette, nem számítva arra, mekkora népszerűségre tesz szert az ablakban álldogáló meztelen kisfiú fotója.
Különösen a közelmúltbeli hazai pedofilbotrány fényében felmerül persze a kérdés, mennyire okos dolog egy ilyen fotót nyilvánossá tenni, akár megfelelő takarással is. Sőt tovább megyek, mennyire és milyen életkorig normális egy gyereket ruha nélkül közszemlére tenni például a strandon vagy a tengerparton.
A pszichológus a gyerekek meztelenségéről
„Teljesen normális dolog, egy két-hároméves korú gyerek szívesebben van ruha nélkül, mint felöltözve. Az ember ruha nélkül születik, ezért a meztelenség természetes állapota”
– mondják a pszichológusok. A konkrét ügyben megkérdezett pszichológus szerint sok oka lehet egy kisgyereknek arra, hogy leszedje magáról a ruhát és inkább meztelenül szaladgáljon. Ez a természetes számára, a ruha sokszor irritálja, és sokszor az is szerepet játszik benne, hogy ebben az életkorban, úgy kétéves kor körül a gyerekek élvezik és próbálgatják, hogyan és meddig tudnak kontrollt szerezni a környezetük felett. Ráadásul egy ilyen helyzetet mulatságosnak is tarthatnak, melyre csak ráerősít, ha azt látják, hogy a felnőttek nevetnek rajta. Ilyenkor szeretik újra és újra elismételni a szituációt, ezzel újra és újra kivívni a figyelmet és a jókedvet a felnőttekből.
Sajnos azonban ma már azt kell mondani, hogy bármennyire is természetes állapota egy kisgyereknek a ruhanélküliség, legbiztonságosabb, ha minél előbb ruha kerül rá olyan szituációkban, amikor idegenek is láthatják – és ugyanez vonatkozik a meztelen fotók megfontolás nélküli posztolgatására is.
Arra, hogy hogyan szerettessük meg vagy legalább fogadtassuk el a gyerekekkel azt, hogy bizony csak ruhában mutatkozunk mások előtt, a pszichológusok a következő tippeket adják:
Vonjuk be őket annak eldöntésébe, hogy aznap mit vesznek fel, ezzel is nagyobb kontrolt adva nekik saját maguk felett. Ennek során azonban ne kínáljunk fel túlságosan sok választási lehetőséget, elegendő annyi például: „Ma a piros vagy a kék pólót szeretnéd-e felvenni inkább?”
Dicsérjük meg őket, ha sikerül felöltözniük úgy, hogy minden darab a helyén van.
De mulassunk azon, ha meztelenre vetkőznek.
Amikor magunk öltözünk, magyarázzuk el nekik, hogy azért veszünk fel ruhát, mert nem akarunk meztelenül mutatkozni idegenek előtt.
Ha elkezdik levenni a ruhát vagy nem akarnak felöltözni, kérdezzük meg őket, mi a problémájuk azzal, hogy ruhában legyenek.
Ne veszekedjünk velük, ha nem akarnak felöltözni.
Amikor otthon vagyunk, hagyjuk, hogy legyenek ruha nélkül, ha ezt szeretnék.
gyakoroljuk velük az öltözködést a kedvenc játékbabán vagy játékmackón.
Vigyük magunkkal őket a ruhavásárláskor.
Legyünk türelmesek és gondoljunk arra, hogy egyszer ezt is kinövik.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!