A kütyüzés elleni meddő küzdelem helyett… fotózni jó!
Bemutatok nektek egy könyvet, amelyből kiderül, hogyan kell otthon található eszközök segítségével mini galaxisokat létrehozni, és lefotózni őket, mintha az űrben jártál volna. Ahogyan az is, hogy a matematika órákon használt geometriai formakészlet fotózáshoz is jól jöhet. Bemutatom nektek az első magyar, gyerekekhez szóló fotós könyvet, amelyhez nincs szükség drága fotós felszerelésre, vagy előzetes fotós ismeretekre. Egyedül nyitottság és fantázia kell hozzá.
És persze bemutatom nektek a szerzőt is, aki mögötte áll. Ismerd meg Boncsér Orsolya gyerekeknek szóló fotóskönyvét, a “Fotózni jó!”-t. A vele készült beszélgetés végén megtalálod az elérhetőségeit, ahol te is megvásárolhatod a könyvet.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Honnan jött a könyv ötlete?
Sok gyerekkel találkozom a munkám során és anyukaként is, akik érdeklődnek a fényképezés iránt. Gyakran ők is fotóznak a saját vagy szüleik telefonjával, fényképezőgépével. És persze képek veszik őket körül mindenhol, az utcán járva és az online térben egyaránt.
Már korábban is gondolkodtam rajta, hogy vajon mindezek ellenére miért nem foglalkoznak gyerekeknek szánt könyvek a fényképezéssel. Vagy miért nem érintik minden iskolában a művészeti vagy osztályfőnöki órák ezt a témát?
De akkor gyorsult fel a munka, amikor a Bálint Házból megkerestek, hogy lenne-e kedvem most induló Teenlab projektjükbe fotósként becsatlakozni és gyerekekkel foglalkozni.
Hivatásszerűen vagy hobbiból foglalkozol fotózással?
Szabadúszó fotográfus vagyok, a fotózás a hivatásom és a hobbim is egyszerre. Leginkább dokumentarista családfotósként dolgozom: azaz spontán életképeket készítek, miközben a családi élet zajlik körülöttem. Fontos számomra, hogy minél több létjogosultsága legyen ennek a műfajnak, és büszke vagyok rá, hogy munkám hazai és nemzetközi díjakkal is jutalmazták.
Manapság már mindenki kezében ott a mobiltelefon és kattintgat mindenre, amit meglát. Miért tartod fontosnak, hogy a fotózási alapismeretek birtokában, mondhatni szakszerűen készüljenek ezek a fotók?
Inkább az alkotás felől szeretnék közelíteni: a fotózás alkotó tevékenység. Alkotni pedig mindig jó érzés, teljesen mindegy, hogy gitározol vagy fotózol vagy bármi mást csinálsz. Viszont hasznos tud lenni, ha megismered az eszközt, így nem a véletlenen múlik, mit hozol létre. A szerencsés az, ha mindez magától történik, gyakorlás és játék közben, és nem azért, mert meg kell tanulni. Aztán szép lassan képes leszel olyan dalokat eljátszani vagy olyan képeket készíteni, amilyeneket szeretnél. Észrevenni, hogy mi az, ami téged, mint fotóst megragad. Észrevétlenül fejlődik a kompozíciós érzéked, a kommunikációs készséged, a kreativititásod, megtanulsz modellt kezelni, és még jól is szórakozol közben.
A gyerekek így is, úgy is kütyüznek, ami állandó küzdelem a szülőnek. Viszont a kütyüket – fényképezőgépet és telefont – is lehet nem csak céltalan nyomkodásra, hanem alkotásra használni. Ebben (is) nyújt segítséget a könyv.
A kattingatás lehetősége egyszerre “áldás” és “átok” is. A mi korosztályunk gyerekkorában még filmes gépek voltak, a legtöbb iskoláskori élményre csupán visszagondolni tudunk. A mostani gyerekek folyamatosan képeket készíthetnek, és a film sem fogy ki, de kevesebbet is kell gondolkodni hozzá.
Sokan azt mondják, hogy a nyomtatott könyvek korának leáldozott, a gyerekek számára ez a forma nem vonzó. Miért éppen ezt a formát választottad, ráadásul egy manapság már leginkább digitálisnak számító műfajban?
Szeretem a könyveket és az albumokat. Meg sem fordult a fejemben, hogy ne könyv formátumban gondolkodjak első körben – ami nem azt jelenti, hogy a későbbiekben, ne nyithatnék digitális irányba. Egy foglalkoztatókönyvet szerettem volna készíteni, amit lehet nyúzni, ki lehet teríteni az asztalra, fizikailag létezik. A fotózáshoz vagy a világításhoz ígyis-úgyis a digitális eszközöket kell majd használni az alkotás során. Szerettem volna, ha akkor is tudják olvasgatni vagy nézegetni a gyerekek, ha nincs még saját telefonjuk vagy fényképezőgépük.
Csak a fotókészítés technikai aspektusairól esik szó a munkafüzetben vagy másról is?
A könyvből kiderül, hogyan lehet miniatűr galaxisokat létrehozni és fotózni őket. Mire jó a csokipapír vagy a geometriai formakészlet a fotókkal való játék során. Szórakoztató, otthoni eszközökkel megvalósítható feladatokkal töltöttem fel a fejezeteket, amiket egyszerű kivitelezni, mégis jól néznek ki. A könyvben inspirációs feladatok szerepelnek, amelyet mindenki kedve és képzelete szerint dolgozhat át a háztartásban fellelhető eszközök segítségével.
A “Fotózni jó!” könyvben szereplő több mint 40 inspirációs feladat révén a gyerekek
játszva sajátíthatják el a fotózás alapjait: a komponálást és a modellkezelést, miközben
olyan készségeket fejleszt észrevétlenül, mint a kreativitás, problémamegoldó
képesség, koncentráció és kommunikációs készség.
A technikai leírások, azaz, hogy mire érdemes figyelni egy-egy kép elkészítésekor vagy hogy milyen telefon vagy fényképezőgép beállításokkal érdemes fotózni az is mindig egyszerű, a gyerekek számára is érthető módon szerepel. De fontosnak tartottam, hogy a könyv olyan manapság megkerülhetetlen témákkal is foglalkozzon, mint a szerzői jog (azaz kié a kép, amit letöltünk a netről), vagy a képmegosztókra való feltöltés.
A könyv magánkiadásban jelent meg, mecénások támogatásával, akik annyira hittek a projektben, hogy anyagilag is támogatták a könyv nyomdai munkálatait. Őket név szerint megtalálhatják az olvasók a weboldalon, és magában a könyvben is olvashatják az üzenetüket.
A könyv kapható lesz a nagyobb könyvesboltokban is, de megvásárlásával közvetlenül az alkotókat támogathatod, ha itt rendeled meg: https://fotoznijo.club
Elérhetsz bennünket a Facebookon és az Instagramon is.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!