top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

A hang, amikor a buborék szétpukkan – az Asperger-szindrómáról

Szeretnénk nektek bemutatni egy igazán különleges kisfiút, Alexet. Pontosabban most már Alex Ádámot, hiszen a lassan tinédzserré cseperedett fiatalember nemrég arra kérte szüleit, hogy hadd vehesse fel rajongásig tisztelt jégkorong edzője nevét is. A most 10 éves kisfiú három és fél éves lehetett, amikor szülei megtudták, hogy Alex az autizmus spektrum zavar egyik fajtájával, az Asperger-szindrómával él.

Az Asperger-szindrómáról.

 

"Már egészen kicsi kora óta éreztem, hogy Alexnél minden más, mint a két nővérénél. Annyira másképp viselkedett, nem jelezte, ha éhes, vagy ha szomjas, nem szerette az érintést, és ki volt bukva, ha felvettük. Azt láttuk, hogy nem kötődik hozzánk, nincs félelemérzete, és a fény is nagyon zavarta. Darabos ételt, amikor már ehetett volna, akkor sem tudtunk neki adni, egyszerűen nem ette meg. Sőt szinte semmit nem akart megenni, annyira szelektív volt az étkezése, hogy szó szerint három ételt volt hajlandó a szájába venni. Persze azokat is csak akkor, ha minden stimmelt, az íze, a csomagolása, az állaga. Én pedig volt, hogy megkaptam, hogy biztos nem úgy főzök"

– mesélt a Budapesti Rendőr-főkapitányság Facebook oldalán a kezdetekről Alex édesanyja, Molnárné Szabó Réka.



Persze a konyhaművészet önjelölt delegáltjainak fogalmuk sem volt, hogy Alexet egy Michelin csillagot szerzett séf sem tudta volna megetetni, sőt az autista gyerekeknél ez az állapot annyira komollyá tud válni, hogy gyomorszonda is lehet a nem evés vége. Mert az autista gyerekek egészen másképp működnek, mint átlagos társaik.

"Alex két és fél éves volt, amikor korai fejlesztőhöz jártunk, majd egy évre rá állapították meg nála az Asperger-szindrómát. Azóta is folyamatosan járunk fejlesztőhöz, és speciális gyógypedagógushoz. Emellett én is tanulok, folyamatosan, szülői képzésekre járok, és elvégeztem a gyógypedagógiai asszisztens képzést is. Rá kellett jönnöm, hogy Alexnél az összes nevelési elvem sutba vághatom. Alex tesói, két nővére és kisöccse is tudják, hogy Alex autista, és ők is jártak tesóképzésre, hiszen fontos, hogy ők is be legyenek avatva és megtaláljuk közösen az egyensúlyt a család életében."

A szülőknek teljesen át kellett értékelniük az addig ismert világukat, a módszereiket, sőt mindent, amit eddig a gyermeknevelésről gondoltak. Anyukája elmesélte, hogy a kisfiú nagyon szereti a buborékfújót, de egészen másért, mint a többi korabeli gyerek, hiszen nem maga a buborék ejti varázsba a kisfiút, hanem az a hang tetszik neki, amikor a buborék kipukkan.

"Eddig nem is figyeltem rá, hogy van hangja annak, ha az a buborék szétpukkan. Pedig amikor erre koncentráltam, rá kellett jönnöm, hogy bizony van hangja. Ez egy egyszerű példa, de körülbelül így működik minden más is"

– meséli Alex anyukája.


Végül öt éves korában kiderült, hogy mi az igazán, ami teljesen kitölti Alex életét. Ekkor került először korcsolya a lábára, és onnantól kezdve Alex a fejébe vette, hogy jégkorongozó lesz. Az első edzések alkalmával az edzőjének szakmai kihívás volt, hiszen sosem volt még autista játékosa, de aztán Alex olyan szinten nyitott felé, hogy a fiatalember lett a példaképe, és ő tudta először rávenni, hogy darabos ételt egyen és, hogy egyáltalán szeressen enni.

"Persze ez is a jégkoronghoz kapcsolható, legelőször egy meccs nézése közben tudta rávenni edzője Alexet, hogy rendes ételt egyen. Elmondta neki, hogy ha nem eszik rendesen, akkor nem lesz belőle nagy jégkorongozó, Alexnek pedig nem is kellett több noszogatás, hiszen csüng edzője szavain. Ettől kezdve a fiam eszik."

Alex történetét a BRFK-Facebook oldalán olvashatod el teljes terjedelmében, az Anyás-Apás korábbi cikkét az Asperger-szindrómáról pedig ide kattintva olvashatod el.


Fotó: Freepik




bottom of page