A férjem eldugta a tápszert, muszáj szoptatnom
„Te hogyan oldanád meg?” – ez az Anyás-Apás mottója májusban. A mai történet egy férjről szól, aki szerint az anyatej a legjobb táplálék a babájuk számára, ezért amikor a felesége a tápszer mellett döntött, nemes egyszerűséggel eldugta a tápszeres üveget, hogy ne maradjon más választás, mint a szoptatás.
Hogy a felesége azért döntött a tápszer mellett, mert a baba harapni kezdett, ami kisebesítette a mellett? Hát az kit érdekel?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy fiatal édesanya a neten számolt be a szoptatás miatti családi perpatvarról, ami már hetek óta zajlik közte és a férje között. A férje szerint a felesége egy s...fej, akit csak a saját jogai érdekelnek, ezért hetek óta próbálja meggyőzni a nőt arról, hogy muszáj szoptatnia 10 hónapos kislányukat.
A családi nézeteltérés hátteréről az anya azt írja, hogy egészen mostanáig minden rendben ment, ám mostanában a baba elkezdett harapni szopás közben az éppen előbújó fogacskáival. Az anya mindent megpróbált, de hiába, így a dolog vége vérző, kisebesedett mell lett, ahogy ő fogalmazott: „a mellem háborús övezet”. Ezt követően megpróbálkozott a mellszívóval, de ez sem hozott megoldást, hiszen a fejés is elviselhetetlen fájdalmat okozott, ezért át akart térni a tápszerre.
„Egyszerűen be kellett látnom, hogy ezt nem tudom tovább csinálni, nem tudok tovább szoptatni. A férjemnél azonban a tápszer kiverte a biztosítékot. Azzal nem volt baja, hogy fejtem és a lefejt tejet adtam a kislányunknak, de ami a tápszert illeti, kerek perec kijelentette, hogy a baba legjobb tápláléka az anyatej, a tápszer azonban maga a métely, mert nem „természetes” – vagy valami ilyesmi.”
Az anya mégis a tápszerben látta a helyzet megoldását, és bár minden nap egyszer-kétszer továbbra is próbálkozott az anyatejjel, a többi etetéskor tápszert adott a babának. A szituáció robbanáspontig fokozódott, amikor a férj nemes egyszerűséggel eldugta a tápszert azért, hogy a feleségének ne legyen más választása, mint a szoptatás.
„Megkérdeztem tőle, miért csinálja ezt velem, amire egyszerűen azt válaszolta, hogy szerinte nem próbálkozom elég keményen a szoptatással. Pedig csak arról volt szó, hogy a kisebesedett, szétharapdált melleim kényszerítettek a szoptatás feladására. Amire azzal érvelt, hogy egy igazán jó anya nem hagyja abba azt, ami a legjobb a gyerekének – csak azért, mert az neki fájdalmat okoz.”
A Redditen kért tanácsot a többi szülőtől: mi ilyenkor a helyes lépés?
Az Anyás-Apás szoptatással foglalkozó cikkeiért ide kattints!
Valaki ezt válaszolta: „Ez egyszerűen rémes, nincsenek rá szavaim. Milyen jogon tesz ilyet bárki a saját feleségével?”
Egy másik kommentelő így fogalmazott:
„Egy jó férj nem hozza ilyen „gázláng” helyzetbe a feleségét, nem sugallja neki azt, hogy készakarva tesz rosszat a saját gyermekének. Ez az én szememben egyszerű bántalmazás.”
Ezt egyébként más kommentelő is szóba hozta, hogy a szituáció kimeríti a „gázláng” (gaslighting) jelenség fogalmát.
Mi az a gaslighting?
A gaslighting mára egy pszichológiai szakkifejezéssé nőtte ki magát, ám eredete Patrick Hamilton 1938-ban Gázláng címmel bemutatott színdarabjáig nyúlik vissza, melyből nem sokkal később, 1944-ben elkészült a világhírű filmadaptáció George Cukor rendezésében, Ingrid Bergman főszereplésével.
A film története röviden: egy férfi őrületbe akarja kergetni menyasszonyát, hogy így az elrejtett drágakövek nyomára bukkanjon. A mézeshetek végeztével a pár egy ódon birtokra költözik, amelyet a feleség örökölt gyilkosság áldozatául esett nagynénjétől. Ezzel minden készen áll ahhoz, hogy a gonosz férj véghez vigye ravasz terveit és addig játsszon gonosz bújócskát a házban, amíg kétségbeesett felesége kételkedni nem kezd saját elméje épségében.
Gaslighting a pszichológiában pontosan azt jelenti, mint ami a filmben lejátszódik: egy pszichológiai manipuláció, melynek célja, hogy az adott személyt vagy csoportot annyira elbizonytalanítsa önmagában, hogy az áldozat kételkedni kezdjen saját emlékezőtehetségében, érzékszerveinek működésében, ép elméjében vagy józan döntéseiben.
A jelenségről itt olvashattál részletesebben.
A történet végén a kérdés a szokásos: te hogyan oldanád meg?
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!