top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

A fogorvosnál kiderült: vagy az én életem, vagy a kisfiamé

Az első trimeszterben szokásos fogorvosi vizit lesújtó eredménnyel zárult, hiszen olyan súlyos betegségre derült fény, ami miatt a fiatal édesanyának választania kellett: vagy az életmenő kezelést választja saját magának, vagy még meg sem született kisfia életét. A történet kapcsán két dologról érdemes beszélni egy kicsit: a terhesség alatti fogorvosi szűrés fontosságáról és egy súlyos betegségről. Ez utóbbiról csak röviden, mert a várandóssággal valószínűleg „csak” annyiban függ össze, hogy egy rutin fogorvosi látogatás eredményeként mintegy „véletlenül” derült rá fény, lehetővé téve a jobb eredményekkel kecsegtető korai kezelést.

Kicsit később, mint kellett volna, de ha a fogorvos kicsit körültekintőbb és picit tovább lát a saját szakterülete határain, akkor még hamarább megkezdődhetett volna egy súlyos betegség kezelése.

 

Zoe Sargison egy nem túl zökkenőmentes terhesség első trimeszterében járt, amikor egy rutin fogorvosi látogatás kapcsán olyan diagnózissal és döntéssel kellett szembenéznie, amivel egyetlen várandós sem szeretne. Az történt, hogy a szokásos fogkőleszedés olyan fájdalmakkal járt az ínye számára, hogy félbe kellett szakítani a kezelést. Kapott antibiotikumot, és azt mondták neki, hogy a paracetamol, a pihenés és a lágy ételek segítenek, de további két hónap és két újabb antibiotikumkúra után a helyzet nemhogy javult volna, hanem még tovább rosszabbodott. Járt újra a fogorvosnál, a háziorvosánál, sőt még a sürgősségi osztályt is felkereste. A fájdalomtól képtelen volt enni vagy aludni, kimerült volt és fogyott – írja a Wales Online.

„Valami azt súgta nekem, hogy ez nem normális egy terhességben. Fájt az arcom, fájt az állkapcsom, a nyirokcsomóim pedig hatalmasra duzzadtak. . A végére kellett járnom a dolognak.”

Aztán egy újabb háziorvosi vizsgálat és egy vérképvizsgálat után érkezett a telefonhívás, ami megváltoztatta az életét. Azt kérték, hogy egy kísérővel és összekészített kórházi holmival sürgősen menjen be a kórházba. A rémült Zoe akkor 16 hetes terhes volt, és mivel semmi más információt nem kapott, rettegett attól, mi történik a babájával. Az édesapja vitte be a kórházba.

„Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz, de biztos vagyok benne, hogy nemcsak az én fejemben dübörögtem mennydörgésként a gondolatok.”

Aztán egy kórházi szobában egy csapat orvos azt közölte Zoéval, hogy agresszív rákja – akut mieloid leukémiája van, és a szükséges kezelés a baba életébe fog kerülni. Azt is elmagyarázták neki, hogy nem gondolkodhat a kezelés halasztásában, mivel a késlekedés viszont számára jelentheti a halált.

„Így egyetlen választásom maradt. Minden orvos azzal biztatott, hogy jók az esélyeim a remisszióra, hiszen fiatal és egészséges voltam, és korán észrevették a betegséget. De azt sem titkolták, hogy hosszú és nehéz év előtt állok, mely rögötön egy olyan beavatkozással kezdődik, amit ők „orvosi vetélésnek” neveztek.”

Ami gyakorlatilag egy abortusz. Zoe megszülte halott kisfiát, aki még csak fél kilót sem nyomott akkor.

„Nagyon picike volt, de gyönyörű és tökéletes. Ahogy lenéztem mozdulatlan kis testére, semmi mást nem éreztem, csak mélységes bűntudatot, azt, hogy a beleegyező nyilatkozattal én írtam alá a halálos ítéletét. A szülőszobai személyzet hihetetlenül megértő és kedves volt, rengeteg támogatást kaptam nemcsak a szülés előtt, hanem a szülés alatt és után is. Kéz- és láblenyomatot vettek a babától, és egy kis könyvben átadták nekem. Fényképeket készítettek a kisfiúról, aki megmentette az életemet.”

Az orvosok és nővérek számtalanszor elmondták Zoénak, hogy rendkívül szerencsés, hogy korán felfedezték a bajt, de ő nem hitt nekik:

„Legszívesebben kinevettem volna őket. Én? Szerencsés? Hiszen épp akkor jöttem le a 100%-os oxigénről, és három napot vesztettem az életemből, miután elaltattak. Mérföldekre voltam otthonról, a nagyobbik fiamtól, a kicsi fiam miattam feküdt a hullaházban. Kiabálni és ordítani akartam, hogy a helyzetemben semmi sem volt szerencsés. Nem érdekelt a statisztika vagy az, hogy ez csak kevés nővel fordul elő. Egy anya voltam, egy rákos nő, akinek a lelke minden egyes lélegzetvételével fájt a kisfiáért, akit elveszített, és a másik kisfiáért, akit nem láthatott, mert annyira rosszul volt.”

De azt is látta, hogy a „méreg”, ami az ereibe csöpög, az életét menti meg.

„Tudod, hogy ez egyszerre öl meg és tart életben, így nem panaszkodhatsz.”

Végül közölték vele, hogy remisszióban van. Elmondása szerint ez nem összekeverendő a gyógyulással, hiszen a rák nem tűnt el, csak visszahúzódott. Így továbbra is szükségesek a rendszeres kezelések. Zoét végül 155 nap után hazaengedték. A kórházi látogatások nem értek véget, mivel hetente három napot kellett járnia vizsgálatokra és kezelésekre. Otthon is megváltozott az élete, mivel bizonyos ételeket nem ehetett, és nem lehetett állatok közelében. Kerülnie kellett a baktériumokat, ami azt jelentette, hogy olyan dolgok, mint a WC-tisztítás, tilosak voltak számára.


Az otthoni életbe való visszailleszkedés azonban nem volt zökkenőmentes.

„Azt hittem, hogy egyszerűen visszaállok a régi rendbe, de nem így történt. Nem találtam a helyemet. Olyan volt, mintha egy hatalmas robbanás után hirtelen mindenkinek megváltozott volna a viselkedése. Minden másnak tűnt. Elhatárolódtam a társamtól, nem tudtam, hova forduljak, nem tudtam, mi a jövőm, mit tartogat számomra. Csak a páromba kapaszkodhattam, ő szeretete és támogatása ebben az időszakban pótolhatatlan volt. Viszont ráment a kapcsolatunk, ezért különváltunk.”

Zoe megtanulta, milyen „ráktúlélőként” élni a mindennapokat:

„Még mindig aggódom, hogy ha valamin fáj, hogy ez a rák kiújulásának jele-e. Azt mondják, hogy ezek a félelmek idővel elhalványulnak, bár lehet, hogy soha nem múlnak el teljesen.”

Zoe élete azonban kezd egyre derűsebbé válni. Nagyobbik fia most 7 éves, Zoe pedig új párt talált, és 11 hónappal ezelőtt megszületett közös gyermekük is.

„Az élet jobb, mint valaha volt, és annyira hálás vagyok az onkológusaim, a tanácsadóim és mindenki más, aki hozzájárult a gyógyulásomhoz. Az ő csodálatos munkájuk nélkül soha nem lennék itt. És örökké emlékezni fogok a kisbabára, aki megmentette az életemet. Minden nap gondolok rá. Minden egyes napot úgy élek meg, ahogyan azt korábban el sem tudtam volna képzelni. Most már tudom, mit jelent hálásnak lenni minden egyes napért. Ezt csak az értheti, aki egyszer már farkasszemet nézett a halállal.”

No de, most - a történettől picit elvonatkoztatva - térjünk rá arra, miért is fontos, hogy a várandósság alatt ne kerüljük nagy ívben a fogorvosokat és dentálhigiénikusokat.


Terhességi fogínygyulladás veszélye a fejlődő magzatra

A terhesség során történő hormonális változások a fogínyre is hatnak. A megnövekedett ösztrogén/progeszteron szint miatt az íny lazább szerkezetűvé válik (ezek a hormonok lazítják a méhszalagokat is, mely a baba növekedése szempontjából fontos változás). A lazább szerkezetű ínyben a baktériumok elszaporodása könnyebb, s ha a kismamánál már a terhesség előtt is fogínygyulladás jelentkezett, illetve a fogápolásra nem fordít fokozottabb figyelmet a terhesség során, a gyulladásos folyamat átterjedhet az ínyről a fogágyra aminek következtében fogínykezelésekre is szükség lehet. A fogágygyulladás sajnos komoly dolog, a fogak meglazulásával és elvesztésével járhat, de a gyulladás hatással van a fejlődő magzatra is.


Hogyan hat a gyulladás a fejlődő babára?

A fogínyben elszaporodó baktériumok és a szervezet immunrendszere által termelt gyulladás gátló anyagok (pl. endotoxinok, prosztaglandinok, fehérvérsejtek) a véráram útján eljutnak az anyaméhbe, így a magzathoz is. A szájüreg és a szervezet egészsége között természetes összefüggés van. Ma már tudományosan bizonyított tény, hogy a kismamák fogágybetegsége terhességi komplikációkhoz vezethet. Magyarországon Dr. Radnai Márta (Szegedi Orvostudományi Egyetem orvosa) vizsgálta a fogágybetegségek és a koraszülés összefüggéseit és az alábbi figyelemfelhívó eredményre jutott: a koraszülés valószínűsége 3,31%-kal nagyobb a terhesség kezdeti stádiumában már fogágybetegséggel élő édesanyák esetén, az egészséges fogínyű édesanyákéval szemben! (Dr. Radnai Márta kutatása)

A kutatás ugyancsak összefüggést mutatott ki a megszületett babák súlya és a fogágygyulladás között.


Mit tehet a kismama a fogágybetegség megelőzésére, az ínyvérzés kezelésére?

Amennyiben fogágygyulladás gyanúja merül fel, a fogakat, fogínyt lehetőleg már a terhesség előtt kezeltetni kell. Emellett egészséges esetben is a terhesség során legalább két alkalommal fogászati vizsgálat, illetve szájhigiéniai kezelés ajánlott! Amennyiben eddig nem tette meg, érdemes átbeszélnie fogorvosával vagy a dentálhigiénikussal a jellemző fogmosási szokásait, illetve ezek javítási lehetőségeit. Kialakult ínyvérzés esetén mihamarabb forduljon fogorvoshoz, aki a szájhigiénés kezeléssel segít enyhíteni a tüneteket, megelőzni a komolyabb fogágypusztulást!

Forrás: Dr. Pattogató Rita (Budapest Dental)


Az akut mieloid leukémiáról (AML)

Évente Magyarországon kb. 230-250 beteget diagnosztizálnak AML-lel. A felnőttkori akut leukémiák leggyakrabban jelentkező formája, gyakorisága a fiatal felnőttkorban, majd 65 év felett fokozódik.


Az akut leukémia a csontvelői eredetű vérképző sejtek daganatos sejtburjánzása által alakul ki. Az alapján, hogy elsősorban a csontvelőből kiinduló mieloid eredetű fehérvérsejtek, vagy a nyirokszervekben is megtalálható limfoid fehérvérsejtek betegségéről van-e szó, beszélünk akut mieloid (AML), vagy akut limfoid (ALL) leukémiáról. Mindkét leukémia típus gyorsan, hevenyen alakul ki, és kezelés nélkül heteken vagy hónapokon belül a beteg halálát okozzák, elsősorban a csontvelőből kiszoruló egészséges sejtek hiánya miatt kialakuló fertőzések, vérzések és vérszegénység miatt. A leukémiát 50 éve egyáltalán nem lehetett gyógyítani, manapság a fiatalok 35-40%-a, az idős betegek 5-15%-a gyógyítható meg.


Forrás: Dr. Ujj Zsófia Ágnes (Webbeteg)

Fotó: msn


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:


Comments


bottom of page