A fiú maradhat, a lánynak meg kell halnia
A modern tudomány ma már arra is módot nyújt, hogy már korán, a terhesség kezdeti szakaszában kimutatható legyen a magzat neme. A diagnosztika adta lehetőséget azonban sokan arra használják fel, hogy terhességmegszakítást kérjenek, ha a baba neme nem megfelelő számukra.
Mit gondoljunk arról, amikor a hihetetlenül fejlődő technika vívmányait modern Taigetoszként használjuk, elpusztítva azt, aki nem illik bele családalapítási elképzeléseinkbe?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Korábban, a boldog „békeidőkben” fel sem merülhetett, hogy egy pár azért kérjen terhességmegszakítást, mert a nő hasában kisfiú növekszik, ők pedig kislányra vágynak – vagy éppen fordítva.
A baba neme ugyanis a terhesség oly késői szakaszában derülhetett ki, amikor egyébként sem volt már lehetőség a terhesség megszakítására. A modern technika, azaz az úgynevezett prenatális vizsgálatok segítségével azonban ma már akár a nyolcadik terhességi héten is teljes bizonyossággal meghatározható a magzat neme. Így még akár bele is fér az abortusz időkorlátjába az, akinek elegendő ok a terhesség megszakíttatásához, hogy nem a kívánt nemű baba fogant meg.
A magzat neme alapján végzett abortusz problémája – nem véletlenül – éppen a túlnépesedéssel régóta küzdő Kínában merült fel különös intenzitással már évekkel ezelőtt. Semmi esetre sem mentegetni akarom ezt a gyakorlatot, de Kínában minden bizonnyal az egygyerekes családmodell propagálása is jelentős szerepet játszott abban, hogy a magzat nemének korai meghatározására alkalmas technikák már igen korán nagy népszerűségre tettek szert. A kínai kormány ugyanis köztudottan az egygyerekes családmodellt propagálja a túlnépesedés megállítására olyannyira, hogy 1970-ben szigorú szabályokat is bevezettek a többgyerekes családmodell visszaszorítására. A 2015-ig érvényben lévő törvény alapján extra adóval sújtották azokat a családokat, ahol egynél több gyermek született, és a gyermekneveléshez adott támogatások is csak egy gyerek után jártak. Ilyen körülmények között a pároknak egyáltalán nem volt közömbös, hogy az az egy gyermek milyen nemű. De még ma is egyre többen gondolják úgy, hogy ha a magzat neme nem „megfelelő” – ami rendszerint azt jelenti, hogy nem fiú −, akkor a terhességet megszakíttatják, majd újabb és újabb abortuszok árán addig próbálkoznak további terességekkel, míg nem a megfelelő nemű magzat fogan meg.
Ez súlyos etikai vonatkozásain túl azzal a nem kívánt következménnyel jár, hogy a népességen belül mesterségesen eltolódik a nemek aránya – nem meglepő módon a férfiak javára.
A fiút dédelgették, a lányt elhanyagolták
Nemcsak a kínai társadalomban figyelhető meg azonban, hogy a szülők inkább fiú utódot szeretnének. Hiszen a fiúk felnőve általában nagyobb bevételt hoznak a családba, és ők azok, akik továbbviszik a családi nevet, a családi vérvonalat is. Ezzel szemben a lányok kevésbé „keresettek” a gyermeket tervező párok körében – gondoljunk csak nagyapáink-dédapáink „nem gyerek az, csak lány” kijelentésére. Éppen ezért nem ritkaság, hogy a lány újszülötteknek nem örülnek, őket gyakran elhanyagolják, sőt előfordul, hogy a lány utódokat megölik. Nem mellékes szempont sok helyen, hogy a lányok kiházasítása rengeteg pénzbe kerül, és ez a tény már az újszülött világra jövetelekor aggodalmak sűrű fellegét vonja a szülők szeme elé. A fiúkra ráadásul úgy tekintenek, mint az idős szülők majdani gondozójára, míg a lány férjhez megy és majd valaki másnak az idős szüleit fogja gondozni. Ezért is van az, hogy egyes társadalmakban a lánygyermek születését sokkal inkább gyászként, mint örömünnepként éli meg a család.
A modern technika segíti a nemek szerinti szelekciót
Amikor egy új technika bekerül a prenatális (szülés előtt, terhességi) diagnosztika eszköztárába, ami már a terhesség nagyon korai szakaszában információkat nyújt a magzatról, ezen belül megadja annak nemét is, mindig fellángolnak a viták azzal kapcsolatban, hogy ez miként befolyásolja majd a magzat neme alapján végzett abortuszok népszerűségét. Ilyesminek lehetünk mostanában is szem- és fültanúi a sajtót olvasgatva. A szakértők különösen olyan országokban tartják nagy veszélynek, hogy már korán kiderülhet a magzat neme, mint a már említett Kína vagy éppen India. Egyben arra is figyelmeztetnek, hogy ezzel együtt megnőhet az abortusz-turizmus forgalma is. Az abortusz-turizmus azt jelenti, hogy a párok pénzt és időt nem sajnálva útra kelnek azokból az országokból, ahol szigorúbb abortusztörvények uralkodnak és/vagy nem áll rendelkezésre fejlett prenatális diagnosztika, és olyan országban végeztetik el az abortuszt, melyek e tekintetben megengedőbbek és/vagy fejlettebb magzati diagnosztikai lehetőségeket tudnak felkínálni a várandósok számára.
Hugh Whittall, a Nuffield Bioetikai Tanács igazgatója így fogalmaz: „A párok jelentős része egyszerűen azért akarja tudni a magzat nemét, mert fel szeretnének készülni ilyen vagy olyan nemű gyermek fogadására, míg másokat szimplán a kíváncsiság hajt. Az azonban, hogy már a terhesség igen korai szakaszában kideríthető a magzat neme, azzal a veszéllyel jár, hogy pusztán a magzat neme képezi az abortusz indokát. Kevés adatunk van arra nézve, hogy valójában mekkora arányú a nemek szerinti szelekciót célzó terhességmegszakítások aránya, ám reális aggodalomnak tartom, hogy a nagyon korai magzati diagnosztika széles körben való elérhetővé tétele bátorítani fogja a nemek szerinti szelekciót − mind az adott ország lakosai, mind pedig a „szelekciós turisták” körében. Nem zárom ki, hogy vannak előnyei, ha az anya már korán tisztában van a baba nemével, azonban az a meggyőződésem, hogy az ilyenfajta diagnosztikai szolgáltatást nyújtó cégeknek meg kellene tiltani, hogy kiadják a párnak a magzat nemére vonatkozó információkat.”
Modern diagnosztika vagy népirtás?
A prenatális diagnosztika ilyen jellegű hasznosítása ellen kampányolók egyenesen azt állítják, hogy a nemek szerinti szelekciót jelentő abortusz valójában nem más, mint népirtás az olyan társadalmakban, mint amilyen például India vagy Kína. A statisztikák szerint Indiában például már 63 millióval kevesebb nő él, mint amennyi élhetne, ha a párok pusztán a természetre bíznák, hogy kisfiuk vagy kislányuk születik. Indiában körülbelül 34 millió a nemek közötti különbség – megint csak a férfiak javára. Ennek pedig a népesség fenntartásában van jelentősége. A természet ugyanis jól „kitalálta” ezt: természetes módon nagyjából megegyezik a férfiak és nők aránya, a férfiak némi túlsúlyával. Hogy ez miért van így, arra többféle elmélet született. Az egyik népszerű elmélet szerint a férfiak mindig gyorsabban „fogynak”, gondoljunk csak a háborúkra, vadászatokra és egyéb kockázatos tevékenységekre, melyek évszázadokon-évezredeken ét a férfiak privilégiumának számítottak. Ebbe kavar bele most nagyon durván a modern technika
Ugye, milyen messzire jutottunk attól a mondástól, hogy „mindegy, hogy fiú vagy lány, lényeg, hogy egészséges legyen”?
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!