A férjem majdnem megölte a fiunkat a hülye videójáték-mániájával!
A szülők állandóan aggódnak gyermekeik biztonsága miatt. Legalábbis a legtöbbjük. Könnyű azonban hamis biztonságérzetbe ringatni magunkat a saját otthonunkban, ahol úgy érezhetjük, hogy semmi baj nem érheti a gyerekeinket. Egy anyuka sajnos a saját kárán tanulta meg, hogy bár egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt is azonnal kész lehet a tragédia, de még nagyobb veszélyben vannak a gyerekek akkor, ha a felügyeletükkel megbízott szülő – jelen esetben tulajdon apjuk – akár órákon keresztül feléjük sem néz. Például azért, mert videójáték-függő, így annyira bele tud feledkezni saját szórakozásába, hogy azt se veszi észre, ha 3 éves kisfia éjszaka kiszökik a házból.
Beszéljünk a játékszenvedélyről, játékfüggőségről! Amit sokan ártalmatlan hobbinak tartanak, pedig ugyanolyan szenvedélybetegség, mint például az alkoholizmus vagy a drogozás.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Olvasd el, mi történt!
„A 3 éves kisfiam nemrégiben kiszökött a házból, és egy forgalmas főút közelében találta meg a rendőrség. Joggal kérdezhetitek: hol volt közben az apukájuk, akinek vigyázni kellett volna rá? Hát ő is otthon, ám egy internetes játékban mélyedve. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, elegem van a férjem játékszenvedélyéből!
Annyit kell tudni, hogy két gyermekünk van: egy 7 éves kislányunk és egy 3 éves kisfiunk. Mindketten autisták. A férjem videójátékok megszállottja, ezért a játékok mindig is előbbre valók voltak a saját gyerekeinél, a helyzet pedig egyre csak romlik. Ennek már számos tanújelét adta, itt van ez a legutóbbi eset is, ami végtelenül feldühít engem. Az az igazság, hogy én is szoktam videójátékokkal játszani, időnként, a szabadidőmben. ő azonban túlzásba viszi. Amikor éppen nem dolgozik, akkor gyakorlatilag állandóan a képernyő előtt. Nem számít neki, hogy van két gyereke, ha éppen neki kellene vigyázniuk rájuk, egyszerűen berak nekik a Netflixen egy filmet, és már el is merül saját világába, valamelyik kedvenc játékába.
Előfordult például, hogy neki kellett volna elhoznia a kislányunkat az iskolából, de annyira belefeledkezett a játékba, hogy nem ment el érte. Ez akkor derült ki, amikor felhívták az iskolából, hogy még mindig ott van a gyerek, menjen már valaki érte.
Számát sem tudom azoknak az eseteknek, amikor már annyira elegem volt, hogy lekapcsoltam a wifit a házban, hogy ne tudjon tovább játszani.
A gyerekeink csak akkor esznek normális kaját, ha előre elkészítem az ebédjüket, amikor az apjuk vigyáz rájuk. Ellenkező esetben a férjem egyszerűen rendel valami vacak házhoz szállítós pizzát vagy kínait. Pedig már szóltam neki, hogy ezt nem kéne, mert mindkét gyerekünk egyre kövérebb.
De a legeslegutolsó csepp az volt a pohárban, amikor nemrégiben a 3 éves kisfiunkat a rendőrök szedték össze a közeli forgalmas főút mellett, este kilenckor, hiányos öltözetben. Nem ez volt az első eset, hogy megszökött (az első ilyen alkalommal mindketten otthon voltunk), ezért a ház összes ajtajára riasztót szereltettünk, a gyerek csuklójára pedig egy szalagot rögzítettünk a címünkkel telefonszámunkkal.
Az ominózus esetnél a rendőrök azzal hívtak fel, hogy megtalálták a kisfiunkat és csuklóján talált címre hazavitték, de most ott ül a rendőrautó hátsó ülésén, a rendőrök viszont hiába kopogtatnak és csöngetnek, senki nem nyit ajtót. A férjem autója viszont a ház előtt áll, tehát bizonyára otthon van. Mit tegyenek? Mint kiderült, a férjem valóban otthon volt, és a bezárt ajtók mögött a kedvenc játékával játszott.
Akkor komolyan elbeszélgettem a férjemmel, aki azzal védekezett, hogy mindkét gyereket rendben lefektette, mielőtt elkezdett játszani, és nem vette észre, hogy a kisfiunk kisurrant a házból. Azzal torkolltam le, hogy milliószor elmondtam már neki, hogy amikor ő vigyáz a gyerekekre, akkor nincs játék és punktum. A mostani eset sokkal rosszabbul is végződhetett volna. Nem hiszem el, hogy nem fogja fel, hogy a játékszenvedélyével a saját gyerekei testi épségét és életét veszélyezteti. Azt javasoltam, hogy sürgősen forduljon terapeutához.
Kérdezhetitek, hogy miért nem válok el tőle. Az az igazság, hogy szeretem őt, és azt szeretném, ha a házasságunk normálisan működne, nem utolsósorban a gyerekek miatt. Ennek ellenére az utóbbi időben már többször komolyan elgondolkodtam a váláson, mert úgy tűnik, nincs más megoldás.”
Egy- és hároméves koruk között a kisgyermekek új kalandok után kutatva távolodnak el a babaságtól. Nagyobb függetlenséget keresve megtanulnak beszélni, járni és futni, és ebben a korcsoportban sokak számára a „kint” és a „játék” közös vágyakká válnak. A belső és a külső világ felfedezése fontos az érzelmi, szociális és fizikai fejlődésük szempontjából. Egy dolog látni egy macskát az ablakon keresztül, de más dolog hallani a dorombolását, érezni a bundáját, esetleg játszani vele.
Bár a szülőknek ilyenkor kicsit hátrébb kell lépniük, hogy a gyerekeiknek egy kis szabadságot engedjenek, a kicsiket továbbra is felügyelniük kell. A kisgyermekek nem tudják megfelelően felmérni a kockázatot és megkülönböztetni a biztonságos helyzeteket a fenyegetőktől.
A játék az ember alapvető biológiai szükséglete, amely nélkülözhetetlen szerepet játszik számtalan készség elsajátításában és az idegrendszer megfelelő érési folyamatában. A kóros játékszenvedély esetében azonban már nem az elsődleges biológiai szükségletek kielégítése jelenik meg.
A játékszenvedély előfordulása
Napjainkig nem készült felmérés, arról, hogy Magyarországon milyen mértékű a kóros játékszenvedély jelensége, de az Amerikai Egyesült Államokban végzett felmérések alapján a teljes népesség körülbelül 2-5%-át érinti a kóros játékszenvedély, míg ez az arány a 14-18 évesek körében körülbelül 7%. A férfiak aránya nagyságrendileg kétszeres a nőkhöz képest. A kóros játékszenvedélyről nehéz azonban előfordulási arányokat megadni, mivel rendkívül heterogén betegségcsoportról van szó, amelyben megtalálható a lottótól kezdve a sportfogadásokon és kártyajátékokon át a kaszinóig számos forma, sőt tágabb értelemben véve ide sorolhatók a számítógépes és internetes játékoktól függők is.
A játékszenvedély tünetei és lefolyása
A betegség lefolyása négy fázisra bontható.
Az első fázis a nyerő időszak. A betegek egy részénél a játék jelentős nyereséggel indul, ami miatt gyorsan kialakul a tolerancia és kontrollvesztés állapota. A beteg erősnek, győztesnek, gazdagnak érzi magát, illetve a későbbi beszámolóiban így látja ezt az időszakot.
A második fázis a veszteség időszaka. Nem várt veszteség, vagy a győzelem küszöbéről történő veszítés indítja be ezt a szakaszt. A szerencsejáték függő sorscsapásként éli meg ezt a szakaszt, és beindítja benne a veszteségek „hajszolását”, azaz a kényszert a veszteségek visszanyerésére. A környezet elől titkolja veszteségeit, egyúttal állandóvá válik a kölcsönök felvétele.
A harmadik fázis a kétségbeesés időszaka. Kifogynak a kölcsönök, teljes az anyagi csőd. Megjelennek az immorális ésvagy illegális cselekedetek – csalás, sikkasztás, tolvajlás. Ez a szerencsejátékos mélypontja, amely gyakran végződik letartóztatással.
A negyedik fázis a feladás vagy reménytelenség szakasza. A játékos már nem kergeti tovább a „mindent visszanyerek” illúzióját, ugyanakkor a szerencsejáték továbbra is fennmaradhat, de már csak az „akcióban lét” miatt.
A játékszenvedély diagnózisa
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság úgynevezett DSM-IV-TR kritériumrendszere szerint, az alábbi felsorolásból öt viselkedésforma megléte megadja a diagnózist, amennyiben a játékszenvedély nem magyarázható mániás epizóddal (mániás depresszió fennállása esetén).
(Vastagon kiemeltem, ami a fenti történetben szereplő apukára érvényes vagy nagy valószínűséggel érvényes. Legalább 5-öt találtam.)
– A szerencsejátékokkal való intenzív foglalkozás (tervezgetés, élmények).
– A kívánt izgalom eléréséhez egyre nagyobb összegű tétek megjátszása.
– Ismételt sikertelen erőfeszítések a játék feletti kontroll megtartására, a játék csökkentése vagy abbahagyása érdekében.
– Nyugtalanság, irritabilitás, ha megpróbálja a játékot csökkenteni vagy abbahagyni.
– A szerencsejáték folytatása a problémáitól vagy rossz hangulattól való megszabadulás módja.
– Miután szerencsejátékon pénzt veszít, gyakran visszatér másnap, hogy veszteségét kiegyenlítse.
– Hazudik a családjának, kezelőorvosának és másoknak, hogy eltitkolja a játékszenvedély mértékét.
– Illegális cselekményeket követ el, hogy finanszírozza szerencsejátékát.
– A játékszenvedély miatt veszélyeztet vagy elveszít fontos kapcsolatot, állást, továbbtanulási vagy karrierlehetőséget.
– Másokra támaszkodva gondoskodik a pénzről, hogy a játékszenvedély okozta reménytelen anyagi helyzetén könnyítsen.
A játékszenvedély terápiája
A kezelésben mind gyógyszeres, mind pszichoterápiás eljárások szerepet kapnak. Kutatások alapján eredményesen alkalmazható az opiát ellenes (antagonista) nalmefen, vagy a kedélybetegségekben alkalmazott paroxetin. A pszichoterápiás módszerek közül elsősorban az önsegítő csoportoknak van szerepe, de elterjedtek a kognitív, illetve a kognitív-behaviorista terápiák is. Ezen terápiák hatékonysága azonban egyelőre nem igazolt.
Forrás: Demetrovics Zsolt: Az addiktológia alapjai, ELTE Eötvös Kiadó, 2007.
Fotó: Freepik
