A barátom szerint a szülés után elhagytam magam – ezért el akar hagyni engem
Egy anya egy szülői fórumon panaszolta el arc és név nélkül, hogy a barátja azért akar szakítani vele, mert a szülés után nem törődik a külsejével eleget – legalábbis a férfi megítélése szerint.
Nemrégiben arról olvashattál cikket az Anyás-Apáson, hogy vannak, akik még a szülőszobába is full sminkben mennek, hogy tökéletes legyen a szülőszobai szelfi. Itt a jelenség másik oldala, amikor – többek között – a smink hiánya a szakítás oka.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Ne csodálkozzanak a nők, ha az esküvő és pláne a gyerek születése után elhagyják magukat, ha ilyenkor a férfi úgy dönt, hogy inkább odébbáll egy házzal – elvégre nem egy kinyúlt, tejfoltos pólós, elhízott, lógó hasú nőt vett feleségül – mondják sokan, és egy ehhez hasonló tartalmú kijelentésével hazai fitneszgurunk is nagy visszhangot és felháborodást keltett pár hónapja. Akkor direkt nem akartam megszólalni a témában, mert szerintem semmi értelme századiknak lenni egy olyan vélemény kifejtésében, amit előttem már kilencvenkilencen gondoltak, leírtak, videóban elmondtak vagy erre vonatkozó linket megosztottak, többnyire nem a téma iránti valódi érdeklődésből, hanem kattintásvadász céllal.
De ez a vélemény sajnos él és virul még akkor is, ha legtöbben nem mondják ki hangosan. Vagy ha mégis, az nem kap akkora publicitást, mint ha mindannyiunk fitneszguruja mondja ugyanezt – egyébként szerintem szintúgy népszerűséghajhászás céljából. Mivel azonban a július az apák hónapja az Anyás-Apáson, arra gondoltam, ideje szóba hozni azt a témát is: elvárható-e, hogy egy anya a gyerek születése után is pont úgy nézzen ki és pont annyit törődjön magával, mint annak előtte. Gondolom, senki nem lepődik meg azon, hogy a válasz valahol az arany középúton van – de nézzük a konkrét történetet!
A Netmums oldalán bukkantam egy anya segítségkérésére azzal kapcsolatban, hogy jogos-e, ha a barátja azért akarja otthagyni, mert szerinte közös kisfiuk születése óta a nő már nem törődik annyit a külsejével, mint korábban. Elmesélte, hogy barátjával két és fél éve vannak együtt, és nemrégiben született meg első gyermekük. A baba még két hónapos sem volt, amikor a férfi azzal áll a nő elé, hogy el akarja hagyni, mert szerinte a nő mostanában elhagyta magát. Külön kiemelte, hogy a szülés óta a nő még nem sminkelte ki magát és nem borotválta le a szőrt onnan, ahol korábban rendszeresen epilált.
„A kisfiam nagyon rossz alvó, kétóránként felébred, és már az is előfordult, hogy éjféltől reggel hétig egyáltalán nem aludt. Én vagyok az, aki végigcsinálja a babával ezeket az éjszakai „műszakokat”, napközben, amíg a baba alszik takarítok, kifőzöm a cumisüvegeket, foglalkozom a kutyával, és emellett tényleg semmi időm nem marad sem arra, hogy kisminkeljem magam, sem bármi másra – részletezte a helyzetét. – Miután a barátom hazaér a munkából, készít magának valamit enni, majd tíz percre leül a babával foglalkozni, utána mindig talál magának valami elfoglaltságot valamivel valahol. Nekem pedig egyszerűen nincs időm, hogy feldobjak egy kis sminket vagy leborotváljam a lábamat! Amikor pedig mégis akad néhány percem, akkor inkább valami mást csinálok ahelyett, hogy ezzel foglalkoznék.”
Majd így folytatta:
„A barátom úgy érzi, hogy nem kap tőlem elég gyengédséget, és hátat fordítok neki az ágyban. Zárójelben megjegyzem, hogy a babaágy a franciaágyunk mellett van, ami azt jelenti, hogy ha a barátom felé fordulok, akkor meg a babát nem látom, és mi történik például akkor, ha a takaró a fejére kerül vagy más hasonló történik? Egyszerűen arról van szó, hogy elsőgyerekes szülőként talán túlaggódom a dolgokat, a barátom pedig nem képes megérteni és elfogadni, hogy az első pár hónapban minden gondolatom és figyelmem a MI KÖZÖS gyermekünké. Meggyőződésem, hogy ettől vagyok jó anya, és erről nem vagyok hajlandó lemondani.”
Számomra kissé meglepő módon, de a kommentelők szinte egytől egyik az anyának adtak igazat.
Az egyik hozzászóló ezt írta:
„Te jó ég, mi a baja ennek a fickónak? Nem érdemli meg, hogy családja legyen. Nekem három gyerekem van, velük sem volt könnyű. Egyszerűen undorítónak tartom, ahogy a barátod viselkedik.”
Egy másikuk pedig ezt:
„Megdöbbentő a párod hozzáállása. Őszintén szólva, hasonló helyzetben én magam mondanám neki, hogy csomagoljon össze és menjen, amerre lát. Nem tudnék olyan férfival élni, aki folyton leszólja, hogy nézek ki, és azt akarja éreztetni velem, hogy nem érek semmit. Egy gyerek gondozása, különösen az első gyereké, kemény munka. Ne törődj vele, fókuszálj csak magadra és a babára!”
Egy harmadik hozzászól szerint rém gyerekes, ahogy a férfi viselkedik, ezért jobb lenne megszabadulni tőle, míg a következő kommentben ez áll:
„Természetes, hogy nem fogsz tökéletes bikinivonalat varázsolna magadnak nem egészen két hónappal a szülés után.”
Nos, hányon áll a vásár a történetben? Egy vagy kettő?
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!