8 alapszabály, hogy a gyermeked biztonságban legyen
Frissítve: 2021. júl. 10.
Szülőként megtanítjuk a gyermekeinket azokra a szabályokra, melyek betartásával biztonsággal mozoghat a vízben vagy a közlekedésben. Ügyelünk rá, hogy a vízen viseljen mentőmellényt, kerékpározás közben sisakot és térdvédőt, nézzen körül mindkét irányban, mielőtt lelép a járdáról, és tartsa távol magát a forró sütőajtótól.
De gondolunk-e arra, hogy a beszélgetések során sort kerítsünk azokra a szabályokra is, melyek segítségével saját testét biztonságban tudhatja?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Nem kétséges persze, hogy ezek akár kínos témák is lehetnek. Mit kellene mondanom? Hogyan mondjam? El sem tudom képzelni, hogy éppen az én gyerekemmel történjen valami rossz – még csak gondolni is rossz rá.
Pedig nagyon fontos, hogy ezt se tekintsük tabutémának, mert a gyermeket ért esetleges szexuális abúzus vagy egyéb bántalmazás esetén alapvető jelentőségű, hogy a gyerek merjen beszélni a róla történtektől, tudja, kihez lehet és kell fordulnia, illetve pontosan el tudja mesélni a vele történteket.
Az alábbiakban némi segítséget szeretnék adni, milyen kérdésekre érdemes mindenképpen sort keríteni e beszélgetések során.
1. Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy pontosan meg tudja nevezni egyes testrészeit.
Ahogyan a gyerek elkezd beszélni, úgy mi is elkezdhetjük neki megtanítani az egyes testrészek neveit. Fontos, hogy a „kényes” testrészeket se hagyjuk ki, a hímvesszőt, a hüvelyt, a szeméremtestet, a popsit, a melleket és a mellbimbókat. Magyarázzuk el a gyereknek, hogy a testének azok a részei, melyeket a fürdőruha fed, az ő saját „privát szféráját”, melyhez senki nem nyúlhat. Ha így járunk el, a gyerek világosan el tudja majd mondani, mi történt vele.
2. Bizonyosodjunk meg arról, hogy a gyerek pontosan érti a „privát” szó jelentését.
Magyarázzuk el neki, mi a különbség a „privát” és a „nyilvános” között: a privát azt jelenti, hogy az adott dolog csakis az övé, amihez senki nem nyúlhat, amivel senki nem rendelkezhet. Hozzuk példaként, hogy a WC privát hely, míg a konyha vagy a nappali nyilvános, közös tér, majd ennek összefüggésében nevezzük meg az egyes testrészeket.
3. Nevezzük meg a gyereknek azokat a személyeket, akikhez fordulnia kell, ha nem érzi magát biztonságban.
Mondjuk el neki, hogy senkinek nincs joga ahhoz, hogy megérintse vagy arra kérje, hogy a privát szféráját alkotó testrészeit megmutassa neki, és ez rossz, helytelen dolog. Ha erre kerülne a sor, akkor nevezzük meg számára azt a három-négy személyt, akitől segítséget kérhet és kell kérnie. Fontos, hogy legalább egy megnevezett felnőtt ne családtag legyen.
4. Beszélgessünk a gyerekünkkel a különféle érzésekről.
Vegyük vele sorra, mit jelent boldognak, szomorúnak, dühösnek stb. lenni. A mindennapi tevékenységek során is biztassuk a gyereket arra, hogy beszéljen érzéseiről, például: Igazán szomorú vagyok, mert ez és ez történt... Így megtanulja a gyerek, hogyan kell szavakkal kifejezni érzéseit – abban az esetben is, ha egy olyan helyzetben megélt érzéseiről kell beszélnie, amikor valaki nem megengedett módon közeledett hozzá.
5. Bizonyosodjunk meg arról, hogy a gyerek pontosan érti a „biztonságos” és „nem biztonságos” közötti különbségeket.
Idézzünk fel olyan helyzeteket, amikor a gyerek megélheti a biztonság elvesztését, például amikor megcsúszott a lépcsőn. De ugyanígy keressünk példát biztonságos szituációkra, például amikor egy jó könyvvel bekuckózik a fotelba. Vele együtt azonosítsuk, hogy ezeket a helyzeteket milyen érzések kísérhetik.
6. Beszéljük meg vele, milyen jelekből gyaníthatja, hogy bizonytalannak érzi magát.
Ilyen lehet a szapora szívdobogás, a hasi fájdalom vagy a tenyerek izzadása. Tudatosítsuk benne, hogy ha ezeket a jeleket észleli, akkor mindenképpen forduljon azon felnőttek egyikéhez, akiket a 3. pontban vázoltak szerint előre megneveztünk neki. Biztosítsuk arról, hogy az adott személy mindig hinni fog neki, és semmiképpen nem fogja kétségbe vonni a szavait.
7. Ne bátorítsuk a titkolózást.
Magyarázzuk el neki, mi a különbség aközött, ha valakinek azért nem mondunk el valamit, mert meg akarjuk lepni (például a nagyit a születésnapján) és aközött, amikor bizonytalan helyzetekkel kapcsolatos információkat tartunk magunkban (például egy felnőtt meg nem engedett testi közeledésére vonatkozóan). Tudatosítsuk benne, hogy ha valaki az utóbbi típusú titoktartásra kéri, akkor azt mindenképpen el kell mondania a 3. pontban megadott felnőttek valamelyikének.
8. Neveljük a gyereket arra, hogy merjen beszélni arról, ha valamiért nem érzi jól magát.
Beszéljük meg a gyerekkel, hogy vannak helyzetek, amikor rendben van, ha egy felnőtt megérinti a privát tesztrészeit (például a doktor bácsi az orvosi rendelőben). Ám ha más teszi ezt, határozottan mondja azt, hogy „Nem!” vagy „Állj!” és tartsa maga elé a kezeit. Tanulja meg, hogy minden körülmények között ő maga a „főnök” saját teste felett, és még csak nem is puszilhatja vagy ölelheti meg olyan személy, akit ő nem akar. Magyarázzuk el neki, hogy vannak a testének „határai”, ami egy olyan láthatatlan tér a teste körül, melybe csak akkor léphet be bárki is, ha ő beleegyezik.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!