6 mondat, amit soha ne mondj egy örökbefogadó szülőnek
A múltkor arról írtam, melyek a tiltólistás mondatok egy meddő nő jelenlétében. De legalább ennyire zavarba hozhatja a barátokat, ismerősöket, amikor megtudják, hogy egy pár örökbefogadásra szánta el magát. Könnyen előfordulhat, hogy az ismerősök zavarba jönnek, hirtelen azt sem tudják mit mondjanak, így aztán olyan mondatok hagyják ez a szájukat, amilyeneknek nem kéne.
Lássunk néhány példát, mi az, amit inkább el kellene kerülni.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
„Fogadjunk, hogy most majd hirtelen teherbe esel.”
Ehhez általában szokott társulni egy sztori a szomszédasszony fodrásznőjének harmadik unokatestvéréről, aki az örökbefogadási papírok aláírása után alig egy hónappal teherbe esett. Lehet, hogy aki mondja, csak el akarja viccelni a helyzetet azt hangsúlyozva, hogy valami jó jön majd az életben, de ezzel inkább azt sugallja, hogy az örökbefogadás csak pótcselekvés, szükségmegoldás volt.
„Mennyibe fog ez nektek kerülni?”
Vannak országok, ahol az örökbefogadás akár még költségekkel is járhat, de az anyagiakról kérdezni az örökbefogadó szülőket kicsit olyan, mintha egy adásvétellé alacsonyítanánk le azt a tényt, hogy a család egy új taggal bővült. Ehelyett inkább ajánljunk fel gyerekruhát vagy egyéb kézzel fogható segítséget, ha úgy látjuk, hogy a családnak szüksége van rá.
„Ismertem valaki, aki szintén örökbe fogadott egy gyereket, és ez bizonyult élete legrosszabb döntésének.”
Ez egy abszolút tiltólistás mondat. Könnyen elképzelhető, hogy valóban hallottunk egy horrorsztorit balul sikerült örökbefogadásról, vagy olvastunk ilyesmit a sajtóban, de lécci-lécci-lécci ne osszuk meg olyanokkal, akik éppen most vágtak bele a dologba. Annál is inkább, mert az örökbefogadások többnyire hepiendes sztorik, miért húznánk elő rögtön egy olyat, ami lefelé tér el az átlagtól? És voltaképpen mi is ezzel a célunk? Ha egy ismerős örömmel újságolja a terhességét, őt sem vetéléses történetekkel „szórakoztatjuk” rögtön.
„Ó, akkor ez most már mindig így lesz ezután.”
Ne sokkoljuk azzal a szülőket, hogy az adoptálás folyamata milyen nehéz és buktatókkal teli – higgyük el, hogy ezt most, a hivatali út vége felé nem tőlünk fogják megtudni. Inkább tereljük a szót általános szülői problémákra, például hogy hogyan rendezik be a gyerekszobát vagy hogy milyen messze van a legközelebbi suli.
„Ez a gyerek nagyon szerencsés, hogy ti lesztek a szülei.”
Cuki szentimentális gondolat, de az emberek általában nem azért fogadnak örökbe egy gyereket, mert valami jótékonysági felajánlást kívánnak tenni, hanem azért, mert gyereket szeretnének.
„Én is azon gondolkodom egy ideje, hogy örökbe fogadok egy gyereket.”
Csak akkor mondj ilyet, ha ez valóban igaz. Az adoptálásról hozott döntés rendszerint nagyon sok időt, pénzt és lelki önvizsgálatot kíván, és valószínűleg az ismerős pár sem meggondolatlanul vágott bele. A fenti mondat leegyszerűsít, trivializálja ezt a hosszas és nehéz folyamatot.
A poszt végén megint idézem azt a szólást, melyet már a meddő nők esetében tiltólistás mondatoknál írtam: A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!