top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

Őssejteken múlik a gyerekem élete!

Egy házaspár minden létező fórumon keres őssejteket 5 hónapos kisfiának. Egyelőre nem tudni, hogy az erőfeszítéseik sikerrel járnak-e – mindenesetre drukkolunk nekik, hogy időben hozzájussanak az életmenő őssejtekhez.


De ennek kapcsán érdemes egy kicsit beszélni arról, hogy az őssejtek magánbankokban történő gyűjtése jelenti-e a megoldást az őssejtek iránti egyre nagyobb keresletre. Mert ahogy fejlődik a tudomány, úgy derül ki egyre többféle betegségről, hogy az őssejtek jelenthetik a megoldást.


Egy brit házaspár kétségbeesetten keres olyan őssejtforrást, mely megfelelő immunológiai egyezért mutat 5 hónapos kisfiukkal, a kisfiú betegségében ugyanis az őssejtek jelenthetik a megoldást. A kis Daniel a megszületése után teljesen egészségesnek tűnt, de amikor egyre gyakrabban vérzett az orra, és a pelenkában is vért találtak a szülők a peluscserénél, az orvosnál szembesültek a szülők a letaglózó hírrel, hogy kisfiuk egy ritka betegségben szenved. A betegség neve Wiskott−Aldrich-szindróma, mely rendkívül ritka: minden egymilliomodik szülésnél fordulhat elő. a betegség lényege, hogy az immunrendszer gyengesége miatt a szervezet védtelenné válik a fertőzésekkel szemben, illetve a vérlemezkék számának csökkenése miatt véralvadási zavarok alakulnak ki, és nehezen szűnő vérzések lépnek fel.

A kisfiúnál később szepszis (vérmérgezés) lépett fel, mely miatt 11 napig feküdt kritikus állapotban a kórházban. Olyan kétségbeejtő volt a helyzet, hogy a szülők papot hívtak a kisfiú kórházi ágyához. Az életveszély szerencsére elhárult, ás a kisfiút hazavihették a szülei.


Ki volt Antony Nolan?

Antony Nolan ma egy brit jótékonysági szervezet neve, melynek célja, hogy a vérképzőszervi betegségben (leukémiában stb.) szenvedőket őssejtekhez, illetve csontvelőhöz juttassa. A szervezet a nevét egy kisfiúról, Antony Nolanról kapta, aki Davidhez hasonlóan Wiskott−Aldrich-szindrómában szenvedett. Antony édesanyjának, Shirley Nolannak ugyanazokkal a problémákkal Kellett szembesülnie, mint most David szüleinek. Ez vezette arra, hogy 1974-ben – kisfia 3 éves korában – létrehozta az első regisztert, melynek célja, hogy összehozza a betegeket azokkal, akik csontvelőt vagy vért tudtak és akartak számukra adományozni. Antony 1979-ben, 8 éves korában halt meg.


David édesanyja rögtön elkezdte a netet bújni megoldást keresve, így jutott el a világhírű londoni Great Ormond Gyermekkórházhoz, ahol azt a tájékoztatást kapta, hogy az őssejtkezelés megoldást jelenthet kisfia betegségében. Enélkül azonban állandó veszélyek fenyegetik a kisfiút az immunrendszeri gyengesége miatt – figyelmeztették a szülőket. Eddig azonban nem találtak a regiszterben megfelelő donort David számára. “Rettenetes helyzet, amikor csak ülsz és lesed a telefont, várod a megváltó hívást arról, hogy megtalálták a megfelelő személyt David számára. De nem adjuk fel a reményt. Kell, hogy találjanak megoldást, valahol kell élnie valakinek, aki megfelelő donor lehet a kisfiunk számára. Megvan az esélye, hogy nem te vagy a megfelelő személy, de talán éppen te vagy az, aki megmentheted a kisfiunk életét” – fogalmaztak felhívásukban.


Egyre több betegség kezelésére alkalmasak az őssejtek

Ahogyan a kutatások haladnak előre, úgy egyre több betegségről derül ki, hogy az őssejtek jelenthetik a megoldást. Ennek fényében egyre nagyobb érdeklődés fordul az őssejtbankok felé. A magánvállalkozásban működő őssejtbankok folyamatosan bombázzák hirdetéseikkel a gyermeket váró párokat, de ezzel együtt folyamatosan hallatszanak azok a hangok is, melyek kétségbe vonják, hogy a magánbankok jelentenék a végleges megoldást. És itt most nem az olyan esetekre gondolok, mint ami például a közelmúltban nálunk is borzolták a kedélyeket, amikor az egyik nagy magánbank egy időre teljesen elérhetetlenné vált, ezzel kétségbeesésbe és bizonytalanságba taszítva a szolgáltatásért nem kevés pénzt kifizetett szülőket.

A kételyek inkább annak szólnak, mekkora az esélye annak, hogy a magánbankban borsos összegért tárolt őssejtekre az adott gyereknek vagy a családból bárki alkalmas személynek valaha is szüksége less, illetve hogy a tárolt mennyiség elegendő-e a gyógyuláshoz. Olvastam egy statisztikát, mely szerint 2017-ig egyetlen esetben sem fordult elő Magyarországon, hogy az kapta meg a tárolt köldökzsinórvért, aki számára gyűjtötték. A KRIO magánbankban tárolt őssejtekkel eddig négy esetben történt testvérdonoros transzplantáció.

Itthon nagyjából minden 15. gyermek köldökzsinórvérét tároltatják el a szülők, ami ugyancsak csökkenti annak esélyét, hogy adott esetben rendelkezésre állnak a szükséges őssejtek.

A közösségi bank lenne a megoldás

A megoldást a magánbankok helyett a közösségi bankok jelentenék. Ilyenek sok helyen működnek a világban, sok helyen magánszolgáltatókkal párhuzamosan. Az igaz és ideális az lenne, ha minden szülésnél megtörténne a köldökzsinórvér levétele és közösségi bankokban történő eltárolása. Szükség esetén ennek a banknak a nyilvántartását lehet átvizsgálni, megfelelő donor után kutatva.

Ennek abból a szempontból is több értelme lenne, hogy szerte a világban egyre inkább színes etnikai összetételű közösségek élnek, akik immunológiai sajátosságaikban is különböznek egymástól. Nálunk ilyen etnikai kisebbség például a roma közösség, akik ráadásul jelentős részben anyagilag és társadalmilag hátrányos helyzetben vannak, így kevéssé várható, hogy saját erőből magánbanki tárolást fizetnének. Számukra egyedül a közösségi bankok jelenthetnék a megoldást.

Az Európai Parlament 2012. szeptember 11-i állásfoglalásában olvasható, hogy valamennyi tagállam hozzon létre állami szövet- és sejtbankokat, és „javítsák a köldökzsinórvér-őssejtek megőrzési gyakorlatával kapcsolatos tájékozott beleegyezéshez és a választás szabadságához fűződő szülői jogok hatékonyabb védelmét”.

Ez azonban itthon egyelőre még nem választás kérdése. Amíg nincs közösségi bank, addig a választás: magánbankolás (ha van pénzed) vagy a veszélyes biológiai hulladékgyűjtő (ha nincs pénzed.


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


0 hozzászólás
bottom of page