Anyás-Apás · 2018.04.03 05:12 · 12 perc

Óriás hullámvasútról a szülőszobába

A szüléskor derült ki, hogy várandós? Ez a kérdés szerintem mindenkiben megfogalmazódik, amikor olyan híreket hall, hogy egy nő gyomor- vagy ilyen-olyan panaszokkal ment kórházba, ahol aztán pár óra alatt hipp-hopp megszülte a gyerekét. Addig viszont fogalma sem volt róla, hogy terhes? Kilenc hónap alatt egyetlen jel sem keltett benne gyanút? Furcsának tűnik, de orvosilag magyarázható.

Legalábbis részben, de azért továbbra is szkeptikus vagyok egy picit.


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Szinte nap mint nap olvashatunk a bulvársajtóban olyan történeteket, amikor egy nő a kórházban, csak orvosi leletek alapján szembesült azzal, hogy mindjárt szülni fog, noha valami egészen más panasszal kereste fel a sürgősségi osztályt. Olyannyira gyakori, hogy most, a poszt írására készülve és az egyik brit bulvárlap internetes oldalán a „terhesség és gyomorfájás” szópárosra rákeresve egy egészen friss, mai hírt is kidobott a keresőmotor. Mindig furcsállottam, hogy valakinek hogy nem tűnik fel kilenc hónapon keresztül, hogy egy gyermek növekszik a hasában, hiszen megváltozik az alakja, a magzat mozog, rugdos, és még ezer más jelből is észre lehet(ne) venni a terhességet. Úgyhogy most kicsit utánanéztem, és bár furcsa, szokatlan és − a bulvármédia által felkapott esetek ellenére − viszonylag ritka, de lehetséges, hogy egy nő szinte csak a szülőszobán döbben rá, hogy terhes. Óriás hullámvasútról a szülőszobába.

A legfrissebb hírek most egy 32 éves nottinghami nőről, bizonyos Lyndsay Loweryről szólnak, aki amiatt ment be a kórházba, hogy gyomra táján bizonytalan fájdalmakat érez, melyek rendszeresen ismétlődnek. A titokzatos fájdalmakról kiderült, hogy valójában méhösszehúzódások, azaz megindult a szülés, és alig három óra alatt világra is jött a pár első gyermeke. Utólag kiderült, hogy a terhesség utolsó szakaszában – nem tudva a nő állapotáról – a pár egy csomó olyan dolgot csinált, amit egy mindenórás várandós számára egyébként tiltanak az orvosok. Például a tengerentúlra repültek pihenni, ahol egy floridai óriás hullámvasutat – és hullámvasút fanok lévén – egy csomó másik hullámvasutat is kipróbáltak. Kiderült az is, hogy a kilenc hónap alatt a kismama nemhogy hízott volna Lyndsay, hanem még két méretet fogyott is, hiszen elszántan fogyókúrázott, mert le akart adni a testsúlyából. „Szürreális érzés, hogy kilenc hónap alatt valakinek fogalma sincs róla, hogy egy élőlény növekszik a hasában” – mondta a szülésnél segédkező egyik szülésznő.

Az ominózus napon munka után Lyndsay, aki egy optikusnál dolgozik, este megnézte összes kedvenc szappanoperáját, majd kilenckor lefeküdt aludni azért, hogy alig másfél óra múlva erős görcsökre ébredjen, melyekről azt gondolta, hogy a gyomrából erednek. Megpróbált visszaaludni, de nem sikerült neki. Édesanyja felhívta a mentőket, akik azt tanácsolták neki, hogy saját kocsijukkal vigyék be a kórházba, mentőt nem küldenek, hiszen a nő nem eszméletlen. (Ó, brit egészségügy! – saját vélemény) A kórházban szerencsére rögtön beelőzték az összes várakozót a sürgősségi osztályon, mert az orvosok perforált vakbélgyulladásra gyanakodtak. Így derült ki a terhesség, és jött a világra alig három óra múlva a kis Isabella.

Van-e orvosi magyarázata, hogy nem vette észre a terhességét?

A statisztikákat nézegetve a jelenség nem is annyira ritka, minden 450 terhesség közül egyben fordul elő. Ami nem elég nagy szám ahhoz, hogy állandóan aggódnunk kellene amiatt, hogy talán mindjárt szülünk, csak éppen nem tudunk róla, hogy egyáltalán terhesek vagyunk. Ahhoz viszont elég nagy szám, hogy gondoljunk erre az eshetőségre is.

Milyen okok járulhatnak hozzá, hogy valakiben kilenc hónap alatt egyszer se merüljön fel, hogy valaki növekszik a hasában?

1. Sok nőnek rendszertelen a menstruációja

A terhesség első klasszikus jelei általában a menstruáció elmaradása. Ez azonban nem sokat jelent azok számára, akik „megszokták”, hogy rendszertelenül menstruálnak. Nem ritka panaszról van szó, a nők 30 százalékának rendszertelenül jön meg a havi vérzése. Ennek számos oka lehet, hormonzavar, fogamzásgátló szedése, pajzsmirigybetegség stb., de az esetek jelentős részében nem is mutatható ki kézzel fogható ok.

2. A nők jelentős része nem vezet menstruációs naptárat

Aki nem jegyzi fel a havi vérzések időpontját, annak a mindennapi rohanásban pár hét múlva fogalma sincs már, mikor volt az utolsó menstruációja, így értelemszerűen az sem tűnik fel neki, ha a következő havi vérzés kimarad. Az már kicsit furcsa ugyan, ha az sem szúr szemet, hogy kb. fél éve nem menstruált, de engedjük meg, hogy van ilyen. Egyébként sajnos nem ritka jelenség, egy viszonylag friss statisztika szerint a nők 63 százaléka nem vezet menstruációs naptárat, és 58 százalékuk nem tudta megmondani a felmérést végzők kérdésére, mikor várható a következő menstruációja.

Pedig a menstruációs naptár vezetése nem agysebészet, nem is igényel képesített könyvvizsgálói precízséget, mindössze egy olcsó egylapos naptár szükségeltetik hozzá, amiben beikszeljük a „piros napokat”. Nemcsak titokban növekedő magzatokkal szemben jelenthet védelmet, de jó szolgálatot tehet akkor is, amikor bármilyen nőgyógyászati panasszal orvoshoz megyünk.

3. Meglehetősen hiányosak a nők menstruációs ciklussal kapcsolatos biológiai ismeretei

A nők jelentős része bizonytalan abban, mi is az a menstruáció, mi okozza, milyen összefüggései vannak a fogamzással és a terhességgel. Megint egy felméréssel jövök. A megkérdezett nők egyharmada tudta, hogy egyáltalán léteznek olyanok, hogy női nemi hormonok, 47%-uknak fogalma sem volt a peteérésről mint olyanról, és a nők majdnem fele nem volt tisztában azzal, mennyi a menstruációs ciklus normális hossza.

Erre még kitérek a poszt végén egy saját véleménnyel.

4. Sokan használnak valamilyen fogamzásgátlási módszert

Ez két okból is zavart okozhat a terhesség felismerésében. Egyrészt a hormontartalmú fogamzásgátlók megzavarhatják a normális menstruációs ciklust, a helyzetet pedig csak bonyolítja a menstruációval kapcsolatos biológiai ismeretek hiánya (és itt ugorjunk vissza az 1., 2. és 3. ponthoz). Másrészt sokan abban a tévhitben élnek, hogy ezekkel a módszerekkel 100 százalékos biztonsággal megelőzhető a terhesség. Pedig ez messze nem így van. Szomorú hírem van: NEM LÉTEZIK olyan módszer, mellyel teljes biztonsággal kivédhető lenne a nem kívánt terhesség.

Az egyes fogamzásgátlási módszerek hatékonyságát az úgynevezett Pearl-indexszel jelölik. Ez azt mutatja meg, hogy a módszert megfelelően (a hangsúly a megfelelőn van!) használó nők hány százaléka esik mégis teherbe. Ideális esetben ez 0% lenne, de – mint mondtuk – ideális fogamzásgátlás nem létezik. Ha a Pearl-index pár százalék, akkor már jók vagyunk. Ez viszont még mindig azt jelenti, hogy 100 nő közül néhányan az adott fogamzásgátló módszer megfelelő használata ellenére is teherbe esnek. Csak érdekességként említem meg, hogy a naptármódszer – melynek lényege, hogy a menstruációs naptárat figyelve a teherbeesés szempontjából legveszélyesebb napok, azaz a peteérés környékén a pár tartózkodik a nemi élettől – Pearl-indexe 35%, azaz 100 nő közül 35-en így is teherbe esnek. Pedig elég sokan vakon hisznek a módszerben, elsősorban azok, akik a fogamzásgátlás minden formáját elutasítják vallási okokból.

5. Előfordul, hogy nem nő akkorára a terhes has, hogy ez feltűnjön akár a nőnek, akár környezetének

Számomra mindig is ez volt a jelenség egyik legrejtélyesebb pontja, hogy nem veszi észre senki, mekkora hasa lett a nőnek. Nos, pár hete éppen olvastam egy hasonló esetről szintén a brit bulvármédiában, ahonnan egyébként az ötlet is jött, hogy írjak a témáról (és amit most persze még véletlenül sem találok, hogy berakhassam ide a fotót), és a saját szememmel láttam, hogy nem, valóban nem látszott a szülés előtt készült fotón, hogy a nő terhes lenne. Hja persze, a hájtömeg sok mindent ápol és eltakar – legyinthetnénk. De nem, még ez sem igaz, egy kifejezetten vékony nőről volt szó.

6. Na de a terhességi tünetek csak feltűnnek valakinek!

Nos, ez sem mindig igaz. Az első trimeszterben jelentkező hányingert és hányást hajlamosak vagyunk a terhesség kötelező velejárójának tekinteni, ám a statisztikák szerint a nők jelentős része, minden 100 nő közül húszan megússzák mindenfajta hányinger nélkül. A másik fontos tényező, hogy a terhességi tünetek jelentős része csupa olyasmi, ami ezer más betegségben is előfordulhat, hátfájás, gyakori pisilési inger és társai…

7. Nem mindig tudatosul, hogy amit érez a várandós, az magzatmozgás

Ez a másik pont, ami gyakran szül értetlenséget: hogyhogy nem érzi valaki egyszer sem, hogy valaki rugdos a hasában? Ez is egy olyan dolog, ami nem feltétlenül tudatosul valakiben, különösen akkor, ha először terhes. Sokan hascsikarásnak, hasi görcsöknek vélik a magzatmozgásokat. Aztán vannak olyan állapotok, melyekben egyébként is kevésbé érezni a magzatmozgásokat, ilyen például az elöl fekvő méhlepény.

Az emberi test működését kellene tanítani az iskolában atomfizika és deriválás helyett

És ezzel el is érkeztünk vesszőparipámhoz. Rendben van, én készséggel elfogadom, hogy a fenti tényezők mind szerepet játszanak abban, hogy valaki két perccel a gyereke megszületése előtt jön rá, hogy van valaki a hasában. De egészen biztosan hozzájárul az is, hogy az emberek megdöbbentően nagy hányadának alapvető ismeretei sincsenek azzal kapcsolatban, hogyan működik a teste. Amíg valaki a jobb oldalát tapogatja a lépét keresve, addig hogyan várjuk, hogy tisztában legyen hormonváltozásokkal és terhességi gyanújelekkel???

Azt gondolom, hogy az iskolában rengeteg felesleges ismeretet a gyerekek fejébe tömnek, amire legfeljebb csak annak lesz szüksége, aki abban a szakirányban tanul majd tovább. Akkor meg majd úgyis elmagyarázzák neki az egyetemen a földtörténeti őskorszak alperiódusait, a  réti pipitér bibeszerkezetét és a kvantumfizikát, és a fizikatanszék professzorától majd azt is megtanulja, mekkora sebességgel érkezik az x súlyú kiskocsi az y dőlésű lejtő aljára, ha z erővel meglökjük, és a lejtő anyagának súrlódási együtthatója b, és különben is nedves a felület, mely c-vel csökkenti a súrlódási együtthatót.

Ehelyett a testünk működésével kellene tisztában lenni, ám ezt megint csak nem a neuropatológia szintjéig, csak olyan mélységben, hogy mégiscsak észrevegye egy nő valamikor a kilenc hónap alatt, hogy hopp, teherbe esett.

#terhesség #szülés #hullámvasút

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!



Hozzászólás írása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük