Évente 82 napig mondogatjuk, hogy „aludj el szépen, kis Balázs”
Egy számomra hihetetlen felmérést olvastam: eszerint egy átlagszülő évente 1977 órát, azaz a 365-ből körülbelül 82 napot tölt azzal, hogy igyekszik rávenni a gyereket arra, hogy aludjon. Sokan azt gondolják, hogy a „jó szülőség” fokmérője, hogy a baba szófogadóan elaszik-e, amikor a kiságyba tesszük, de ez messze nem így van.
A cikk végére hoztam pár tippet, mit lehet tenni, ha nehezen alszik el a gyerek.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Minden szülő rémálma, hogy hiába minden, a baba csak nem alszik el este. Mindenkinek megvannak a maga trükkjei – melyek vagy beválnak, vagy nem −, van, aki maga is leheveredik a gyerek mellé a földre vagy a kiságyba (és alszik el fele annyi idő alatt, mint a gyerek), van, akik a babakocsi-tologatós altatásra esküszik, más ringatja a babát vagy a hátát simogatja.
Akárhogyan is, az esti altatás frusztráló rémálom lehet – hogy némi képzavarral éljek. És nem csak lelkileg megterhelő, hanem rendkívül időigényes dolog is a babaaltatás. Legalábbis ez derül ki a Sleep Junkie felméréséből, melyben arra kérték a szülőket, hogy az utóbbi 1-1,5 évre visszaemlékezve írják le egy átlagos napjukat. Eszerint egy átlagszülő évente 1977 órát, azaz 82 napot tölt azzal, hogy igyekszik elaltatni a gyereket. Egy újszülött altatása naponta átlagosan 5 óra 25 percet vesz el a szülők idejéből.
Azok a szülők, akik úgy altatják el a babát, hogy autóban furikáznak vele a környéken abban a reményben, hogy az autó ringatása hatására könnyebben álomba szenderül a gyerek, átlagosan napi 41 percet töltenek ezzel a kényszerű autókázással, ami azt jelenti, hogy naponta körülbelül 30 kilométert tesznek meg e célból.
Más szülők arra esküsznek, hogy babával a karjukban körbe-körbe róják a kilométereket a lakásban. Ez a módszer naponta 1 óra 21 percet vesz igénybe, és naponta körülbelül hat és fél kilométernyi gyaloglást jelent. És még mondja valaki, hogy a kismamák nem sportolnak…
Népszerű gyerekaltatási módszer a meseolvasás is, ez átlagosan napi 34 percet – azaz könyvoldalra lefordítva 17 oldal jelent naponta.
Miért nem alszik a gyerek?
A szakértők szerint nem kell kétségbe esni, ha a gyerek keveset alszik – vagy éppen nem akkor alszik, amikor mi szeretnénk, mert minden gyereknek megvan a maga napi ritmusa. Igaz, hogy más szülők meg pont ellenkezőleg, azon aggódnak, hogy nem alszik-e túl sokat a baba.
Pár éve egy cég robotágyat szerkesztett, amiben állítólag szülői közreműködés nélkül is elalszik a baba.
De akinek ilyenje nincsen, annak a következőket javasolt sorra venni:
1. Túlságosan magas elvárásokat támasztunk a babával szemben.
A legtöbb szülő környezetében van olyan anya- vagy – ritkábban – apatárs, aki úton-útfélen azzal dicsekszik, hogy az ő kis angyalkája milyen szépen átalussza az éjszakát már az első naptól kezdve. Amivel akarva-akaratlanul egyfajta versenyt indítanak el a többi szülőben, egyszersmind azt az érzetet keltik, hogy valamit rosszul csinál az a szülő, akinek a gyereke nehezen alszik el, éjszaka gyakran megébred vagy már kora hajnalban hangosan jelzi, hogy felébredt. Pedig a babák nagyon különbözőek ebben is, az egyik ritkábban alszik át hosszabb periódusokat, míg a másik gyakrabban szunyókál el rövidebb időkre.
Ne akarjunk hát olyan alvási szokásokat erőltetni a babára, melyek nem felelnek meg az igényeinek!
2. Túlságosan későn kerül ágyba a baba.
Sok szülő abban a tévhitben él, hogy ha későn fekteti le a babát és ezzel jól „kifárasztja”, akkor könnyebb lesz az altatás, hiszen a fáradt baba pillanatok alatt álomba zuhan. De lehetnek más okai is a késői fektetésnek, például a szülő egy kicsit élvezni szeretné esténként az együtt töltött időt. De bármi is legyen az ok, a baba túlfárasztása nem jó stratégia, hiszen a túlságosan kimerült baba nehezebben alszik el és gyakrabban felébred. A legfontosabb egy állandó esti rutin kialakítása. (Erről később még lesz szó.)
3. Túlságosan bízunk abban, hogy az állandó mozgás elaltatja a babát.
A legtöbb szülő hamar észreveszi, hogy az autó hátsó ülésén utazó baba a monoton ringás hatására gyorsan elalszik. Könnyen rossz szokás alakulhat ki, ha a szülők a ringó mozgás altató hatását célzatosan is kihasználják, amikor nehezen alszik el a gyerek, például karban ringatva cipelik körbe-körbe a lakásban vagy babakocsiban tologatják ide-oda a nappaliban, míg a szőnyeg csíkban kikopik a babakocsi kereke alatt. A baba elég hamar megtanulja, hogyan „csikarjon ki” magának egy kis extra ringatást azzal, hogy nem és nem akar elaludni, és könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy autóztatás vagy ölben cipelés nélkül már nem is képes elaludni.
4. Az esti altatás előtt túlstimuláljuk a babát.
Nagyon fontos, hogy az esti altatás előtt a baba is olyan hangulatban legyen, ami kedvez az elalvásnak, azaz ne vonja el semmi a figyelmét, ne történjen semmi rendkívüli dolog körülötte, ami ismét felizgatja. Ehhez az kell, hogy csendes, nyugodt környezetet biztosítsunk az esti tennivalókhoz, jól jön egy kis félhomály, néhány megnyugtató gyerekdalocska vagy mondóka. Sokan gondolják, hogy a babaágy fölé akasztott pörgő-forgó, zenélő játékok megnyugtatják a babát, ezzel is segítve az elalvást. A valóság az, hogy ezek a játékok a baba agyát munkára serkentik, ennél fogva inkább nehezítik, hogy a baba álomba szenderedjen.
5. Nem tartjuk be az esti rutint.
A kérdéssel foglalkozó összes anyagban szerepel, hogy a baba altatásához a legfontosabb az esti rutin kialakítása és betartása. Ez azt jelenti, hogy az egyes történések (fürdetés stb.) mindig azonos sorrendben, kiszámítható módon követik egymást, és hiányzik belőle minden olyan tényező, mely felélénkíti vagy felizgatja a babát.
6. Nem vagyunk következetesek.
Ha már megvan az altatás menete, már „csak” be kell tartani. Ez nemcsak azt jelenti, hogy nem váltogatjuk az esti teendőket kényünk-kedvünk szerint, saját elfoglaltságainkhoz vagy kényelmünkhöz igazítva, hanem ebbe beletartozik például az is, hogy az éjszakai felébredésekre mindig ugyanolyan módon reagálunk. Nos, szerintem talán ezt a legnehezebb megvalósítani a szakértők hat tanácsa közül.
Forrás: Stanford Children's Health
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!