Árt-e a terhesség alatti dohányzás a babának? – beszéljünk egy kicsit a statisztika tudományáról!
A múlt héten egy felmérésről írtam az Anyás-Apáson, amiből az derült ki, hogy sokkal több anya dohányzik a terhessége alatt, mint azt az utcán vagy más nyilvános helyen cigiző várandósok számából gondolnánk. Az ok: utálják, hogy folyton emlékeztetik őket a környezetükben élők, hogy a dohányzással ártanak a még meg sem született baba egészségének.
A posztra sokan kommenteltek a Facebookon, és mivel a hozzászólások néhány gyakori és jól tetten érhető tévhit körül csoportosulnak, arra gondoltam, egy kis bepillantást nyújtok abba, mi alapján mondják ki tudományos kutatások, hogy például az anya dohányzása vagy alkoholfogyasztása és a baba betegsége bizony nem független egymástól.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Nem mindenkinél okoz betegséget a terhesség alatti dohányzás, de nem tudhatod előre, hogy a gyereked melyik csoportba fog tartozni
Egy dohányos anya amellett kardoskodott, hogy ő bizony büszkén vállalja, hogy az összes terhessége alatt dohányzott, mégis mind a négy gyereke egészséges. Egy másik anya pedig arról panaszkodott, hogy bár nem ivott és nem dohányzott a terhessége alatt, a gyermeke mégis figyelemhiány-hiperaktivitás betegségben és születésétől fogva allergiában szenved. Egy harmadik kommentelő pedig amiatt bélyegezte kvázi komolytalannak az összes tudományos kutatást a terhesség alatti dohányzás és a gyerek betegségei közötti összefüggésekről, mert a következtetésekben mindig ott szerepel a feltételes módot jelentő -hat, -het ragocska („okozhat”, „megbetegítheti”).
Nos, lássuk miért nem indok egyik sem az összefüggések létezésévél szemben!
A „lám, az anya dohányzott, aztán mégse beteg a gyerek”, vagy fordítva „nem dohányzott, aztán mégis beteg a gyerek” érvelés akkor állná meg a helyét, ha bárki is állította volna, hogy MINDEN dohányos anya gyereke beteg lesz, illetve hogy a nem dohányos anya gyereke BIZTOSAN egészséges lesz. Illetve hogy ha beteg a gyerek, azt BIZTOSAN az anya dohányzása/alkoholfogyasztása okozta és semmi más.
De ilyet senki nem állított. Viszont ha kimutatható (és igen, kimutatható), hogy pl. a dohányos anyák gyerekei között GYAKORIBB az asztma, vagy az alkoholista anyák gyerekei között TÖBB a tanulási zavaros, akkor ez pontosan azt jelenti, hogy a dohányzás és az alkoholfogyasztás növeli annak esélyét, hogy a gyerek beteg lesz. Másként fogalmazva, hogy vannak olyan gyerekek, akik kizárólag attól lettek betegek, hogy az anyjuk ivott/dohányzott a terhessége alatt.
Tételezzük fel például (nem valós számokkal, csak a szemléltetés kedvéért), hogy a statisztika azt mutatja, hogy 1000 nem dohányzó anya gyerekei közül 50 gyerekről derül ki később, hogy asztmás. Az asztmát több dolog is okozhatja, levegőszennyeződés, allergiás hajlam, örökletes tényesők stb., és sok esetben nem is mutatható ki egyértelmű oka a betegségnek. Ezzel szemben 1000 dohányos anya gyerekei közül később valamikor az életében 70 gyereket diagnosztizálnak asztmával. Ez elég jelentős, 20 gyereknyi különbség, ami már nem írható a véletlen számlájára. Ebben a gyerekcsoportban is sokféle oka lehet az asztmának, de ha az anyák csak abban különböznek egymástól, hogy az első csoportba tartozók cigiznek, a második csoportba tartozók pedig nem, akkor alappal feltételezhető, hogy 20 gyerek asztmáját kizárólag az okozta, hogy az édesanyja várandósan sem volt képes letenni a cigit.
Emellett persze vannak olyan is, akiknek az édesanyja cigizett ugyan, ez azonban szerencsére nem okozott a gyereknél betegséget. Ezért a feltételes mód (-hat, -het) a következtetések megfogalmazásánál. Nem minden gyerek lesz asztmás a terhesség alatti dohányzástól, de vannak gyerekek, akik igen. A legnagyobb probléma pedig az, hogy senki nem jósnő, hogy előre meg tudja mondani, hogy „büntetlenül” dohányozhat a terhessége alatt, vagy pont ezzel betegíti meg a saját gyerekét!
Négy gyerek nem statisztika, negyvenezer gyerek statisztika
Az egyik kommentelő úgy gondolja, hogy mivel négy gyereke van, akik mind egészségesek, ne jöjjön neki senki azzal a humbuggal, hogy bármelyik gyereknek baja lenne attól, hogy az anyja a terhessége alatt dohányzott.
Ezzel rögtön két baj is van.
Az egyik, hogy statisztikai szempontból egy négyfős mintán tett megállapítás az égvilágon semmit nem bizonyít, a látszólagos összefüggések simán írhatók a véletlen rovására. Nem hiába van az, hogy a tudományos felmérésekben mindig elég nagy embercsoport adatai alapján vonnak le következtetéseket, hogy biztosak lehessenek benne, hogy valódi összefüggésekről van szó, nem pedig a véletlen művéről.
És éppen a fentiek miatt értelmetlenek azok az anekdotikus egyéni tapasztalatok is, miszerint „ismertem olyat, aki láncdohányos volt, aztán mégse lett tüdőrákja” és ellenben, „olyat is ismertem, aki soha egy szálat sem szívott el, aztán mégis tüdőrákban halt meg”. Igen, ilyen is van, de ettől még igaz, hogy a tüdőrákok túlnyomó többségében szerepet játszik a dohányzás.
A másik, hogy a pillanatnyi helyzet miért garancia arra, hogy később sem derül ki semmilyen olyan betegség a gyereknél, amiben szerepet játszhatott az anya dohányzása? És akkor még nem is beszéltem olyan finomabb eltérésekről, ami talán fel sem tűnik, vagy a szülő egyéni adottságnak tulajdonítja. Kicsit nehezebb fejű a gyerek, kicsit könnyebben kifullad terhelés hatására, néhány pontos eltérés az IQ-ban… és a háttérben ott lapul a terhesség alatti dohányzás vagy más olyan ártalom, ami egy kicsit nagyobb felelősségtudattal elkerülhető lett volna.
Az a kicsi már úgysem számít?
Számomra a legnehezebben értelmezhető kommentet az a kedves olvasó írta, aki így fogalmazott: „A gyerekek több mint 50 százaléka tanulási problémákkal küzd. Azonkívül figyelemhiányos, magatartási gondjai vannak. És ennyi szívbeteg gyermek sem született korábban. Soha nem volt ennyi viselkedésproblémás gyerek. Miről beszélünk?”
Tényleg, miről beszélünk? Kétségtelen, hogy egy sor betegség manapság gyakoribbnak tűnik, mint korábban, de ez jórészt annak tudható be, hogy a diagnosztika és a tudatosság javul, egyre több olyan esetre derül fény, ami korábban rejtve maradt volna. De még ha valódi növekedésről van szó a betegségek előfordulásában, akkor is ez számomra nem ellenérv, hanem éppen hogy érv arra, hogy legalább azokat az ártalmakat kerüljük el, amikre befolyásunk van.
Ha már egyetlen gyerek sem betegszik meg a szülei dohányzása miatt, akkor majd foglalkozhatunk kevésbé fontos dolgokkal
És végül álljon itt László véleménye, amit egy másik dohányzásellenes poszt alatt osztott meg, ezúton is köszönöm neki: „Az édesapám láncdohányos volt, 55 évesen halt meg egyértelműen a cigaretta miatt. Én gyerekkorom óta allergiás és asztmás vagyok, és ahogy öregszem, egyre rosszabb. És ez valószínűleg csak a jéghegy csúcsa. Én a magam részéről mélységesen elítélem azokat, akik az ostoba, elvakult eszméik és izmusaik miatt (illetve jelen esetben nyilvánvalóan anyagi okokból is) hátráltatják a dohányzás elleni küzdelmet. Vagy bármi okból, ami azt illeti. Teljesen egyetértek a tisztelt cikkíróval. Majd ha már senki sem dohányzik, senki sem betegszik meg vagy rokkan meg miatta, senki sem hal meg miatta, akkor majd szívesen foglalkozom én is kevésbé fontos kérdésekkel.”
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!