Kinek ne derülne fel a lelke egy mindig nevető baba arcára pillantva? De rögtön nem ennyire vidám a helyzet, ha tudjuk, hogy az állandóan nevetésre álló száj egy ritka genetikai betegség következménye. A ritka betegségek világnapján beszéljünk azokról az emberekről, gyermekekről és felnőttekről, akik egy-egy betegséget tekintve talán nincsenek sokan, mégis megérdemlik a figyelmet. Már annak okán is, hogy gyakran hosszú és rögös az útjuk a diagnózisig, és az új gyógyszerek és

Kislányként valahogy úgy képzeljük, hogy amikor megnövünk, férjhez megyünk, és gyerekünk születik. Egy vagy több, ahogy szeretnénk. Az élet azonban nem ennyire egyszerű. Vannak, akiknek nagyon nehezen „jön össze” a baba, és olyanok is, akiknek soha nem sikerül. Például azért, mert kifutnak az időből. Miért? Mert sorban veszítik el a babájukat, még mielőtt megszülethetne. Az idő meg közben csak telik és telik. Az ismétlődő, „szokványos” (habituális) vetélésről. Tetszett? Köves

Sok nő életét megkeseríti a menopauzát megelőző átmeneti időszak, ami akár tíz évig is tarthat és számos, különböző típusú és súlyosságú tünettel járhat. Ezen átalakulás a nők jelentős részénél jár az életminőség romlásával, de sajnos a mai napig sokszor szembesülnek azzal, hogy kezelőorvosuk a leleteik és a tüneteik alapján nem ismeri fel, vagy veszi komolyan a panaszokat. E tünetek felismerésében és a kezelési lehetőségek közül a megfelelő kiválasztásában nyújt segítséget e

Ha a nőket érintő rákbetegség szóba kerül, mindenki azonnal a méhnyakrákra és a mellrákra gondol... és itt általában meg is torpan a felsorolás. Pedig sajnos még nagyon sokféle formában felütheti a fejét a gyilkos kór: méhtestrák, hüvelyrák, szeméremtestrák formájában, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsük. Azon kívül, hogy ezzel sajnos még ma is nagyon sok nő nincsen tisztában, a megkésett diagnózis másik fontos oka, hogy a rákbetegség tüneteit hajlamosak vagyunk banális

A múltkor megkérdeztelek benneteket a Facebookon, miről olvasnátok szívesen az Anyás-Apáson, és a témák között nagyon előkelő helyen végzett a gyerekkori hiszti és leginkább az, hogyan lehet elkerülni, hogy a gyerek a szupermarket közepén dobja a földre magát, hogy a vágyott kindertojást kicsikarja magának – kihasználva azt, hogy valamelyik szülője éppen a föld alá szeretne süllyedni a szánakozó vagy elítélő, de „legjobb” esetben is az empátia legcsekélyebb jelét sem tükröző